Evangélikus Népiskola, 1911
1911 / 7. szám - Nyilt levél
219 Nyílt levél. Tekintetes Alexy Lajos úrnak, az Orsz. Ágost. hitv. ev. Tanár - és Tanító-egyesület népiskolai szakosztálya elnökének Czegléden. Kedves Barátom ! Az „Evang. Népiskola“ legutóbbi számában hozzám intézett becses soraidat olvastam. A kitüntető figyelemért, és az örömért, melyet tudósításoddal nekem szereztél, fogadd hálás köszönetemet. Isten végetlen kegyelméből harminchárom éve annak, hogy mint tanító, bár szerény tehetséggel, de mindenkor csüggedést nem ismerő hűséggel munkálom egyházunk tanügyét. 1899. óta tehát tizenkét éven keresztül pedig állandó lakója vagyok e lapnak, s megszakítás nélküli küzdelmet folytatok helyzetünk javítása, ügyeink rendezése érdekében. Nyugodt lélekkel mondhatom el, hogy a legönzetlenebb odaadással, fáradságot s költséget nem kiméivé dolgoztam azért, hogy azt a tanügyet, melynek munkása, a tanítói kart, amelynek egyik szerény tagja vagyok, felemeljem oda, arra a helyre, mely az ügy fontossága, az általunk végzett nagy és fontos munkánál fogva bennünket méltán és jogosan megillet. A dolog természete hozza magával, hogy ez a küzdelem nem folyt le simán. Sok igen sok nehézséggel kellett megküzdenem. Előre haladni, csak lépésrői-lépésre lehetett, és nap-nap után újra és újra meg kellett vívnom a harcot, nemcsak a lelkészi kar egyes tagjaival — ami különben még érthető dolog, — hanem saját tanítótársaimmal is, ami pedig teljesen érthetetlen. Rágalmaztak, kigunyóltak, kisebbítettek, de utamon megállítani nem tudtak. Mindezeket a közismert dolgokat csak azért említem fel, mert Te édes barátom, a Te jó sziveddel azt mondod, hogy nem volt okom elmaradni a soproni gyűlésről, mert engem X. y., sem H. H. nem bántott. Enged meg nekem, de ennek a dolognak az elbírálására, bár igaz baráti szeretettel vonzódom hozzád, mégis nem tartalak illetékesnek. Nem tartalak illetékesnek még Téged sem, mert az én cselekedeteimnek indokát egyedül csak én ismerem, amint egyedül csak magam — a közvetlenül érdekelteken kívül — ennek- a boszorkány- konyhának a belső titkait is, amelyet nagyhangon Egyházkerületi Tanító- egyesületi elnökségnek nevezünk, és amelynek egyes ügyeitől — bo- csáss meg nekem a kifejezésért — de őszintén mondom, hogy meg vagyok undorodva. Engem a bántalom, amint nem tartott vissza a múltban, épen úgy nem tart vissza ma sem. Amint Te is nagyon jól tudod, volt részem az elismerésben és lekicsinylésben, a magasztalásban és kigúnyolásban egyiránt. Az elsőket nem tartom nyilván, az utóbbiakra pedig nem emlékezem, és hogy mit mondanak rólam ellenfeleim, az
