Evangélikus Népiskola, 1911
1911 / 7. szám - Nyilt levél
220 annyira nem érdekel, hogy az X. y. és H. H. jelzésű urak utolsó cikkeit még csak el sem olvastam s nem is fogom elolvasni, mert ha annyi erkölcsi bátorság sincs ezekben az urakban, hogy a nevöket is oda merjék Írni az alá, amit mondani akarnak, úgy bizonyosra vehető, hogy ők maguk sem értékelik azt annyira, hogy érdemes volna vele komolyan foglalkozni. Nekem azok az ügyek is elég dolgot adnak, amelyeknek van gazdája is, a névtelenek maradhatnak, főként amikor ilyen eső után való köpönyeg alakjában jelennek meg. Nagyon kéznél fekvő dolog volna elfogadni a Te általad felajánlott mentséget, hogy az elnökség elől akartam kitérni. Nem tagadom, hogy van valami a dologban, azonban a fő ok még-sem ez. Az elnök séget Így is, úgy is nem vállaltam volna, mert elvégre arra már csak nem kényszeríthet senki, hogy két elnökséget viseljék, főként ilyen két elnökséget, amely külön is egész embert kiván a szó szoros értelmében. A valódi ok az volt, hogy szavammal játszani nem szoktam. Kimondottam, hogy többség nélkül nem megyek. Tehát nem mentem. Ha nem lett volna ellenvélemény, bementem volna nem kétszáz, hanem ötven taggal is, de így csak többséggel. Félre ne érts! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Ti nem helyesen jártatok el, sőt ellenkezően, nagyon is helyeslem eljárástokat, azért igaz örömmel, szeretettel, lélkesedéssel üdvözöllek benneteket, és hirdetem, hogy büszke vagyok arra a gárdára, amelyet az én igénytelen szavammal össze tudtam hozni, büszke vagyok Reátok, hogy felismertétek a célt, méltányoltátok a törekvést, amelynek képviselője voltam, büszke vagyok arra, hogy megértettétek lelkem vágyát és volt bennetek erő, volt bátorság cselekedni, az ádáz küzdelem közepeit, akkor amidőn engem adott szavam kötött, és építettetek a lutheránus tanítói karnak egy olyan otthont, amely legfőbb biztosítéka az előre haladásnak. Örömmel látom leveledből, hogy jól éreztétek magatokat abban a müveit körben, hova a legönzetlenebb szeretet nyitott ajtót számunkra. Legyen Isten áldása munkátokon és Ti rajtatok építő munkásokon egyiránt. De van még egy dolog, amely jelentőségében még a többinél is fontosabb s ez is arra késztetett, hogy ne távozzak hazulról. Régi igazság, hogy akinek a házát felakarják gyújtani, az jól teszi ha otthon őrködik. Az én elleneim ugyanis még nem rukkoltak ki mindennel, amit nálam bejelentettek. Az Egyházkerületi tanítóegyesület feloszlásáról még nem szóltak, pedig a kezem között levő levélben az van, hogy az mint céltalan, mint felesleges intézmény oszoljon fel. — Láthatod tehát, hogy nekem most legfőbb gondom az őrködés. Ami leveled befejező részét illeti, az bizony el is maradhatott volna. Én cserben hagyni Titeket ? Nem is hihetem, hogy ezt komolyan írtad. Hiszen előbb meg kellene tagadnom önmagamat, meg egész múltamat. Ezt pedig nem fogom megtenni soha. Hálával, szeretettel
