Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - A tanítónak egyik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban?
53 az egek urát, s egyben figyelmezteti őket, hogy miként kell viselni magukat a templomban. Ki nem tapasztalta már azt, hogy milyen nagy tudás vágy lakozik a gyermeki lélekben? Alig tanul uieg beszélni a kis gyermek, már száz és száz kérdéssel ostromolja hozzá tartozóit, mert mindent amit lát, meg akar ismerni. Évek múltával ismeret köre tágul, ekkor már meglátja a természet szépségeit, s ez az időpont az, amidőn a tanító elvezeti gondolatát, a láthatóról a láthatatlanra, az örökké szép természeti tárgyakról, azoknak alkotójára a bölcs, a nagy, a hatalmas és végetlen jóságú mennyei atyára, aki bennünket és mindeneket teremtett, fenntart és igazgat, és ezzel bele csepegteti a gyermeki lélekbe, a hitnek, az istenfélelemnek, a vallásnak alapját. A tanítónak soha sem szabad arra építeni, amit, a gyermek a szülői házból hozott magával, mert ez az ismeret, a szülők műveltségi állapota szerint, lehet hiányos, lehet téves, lehet egyoldalú, de a tanító munkájának mindig és mindenben alaposnak kell lennie. Ezen alaposság elérhetése céljából, nem szabad sem időt sem fáradságot kímélni, hogy apró kérdések által kipuhatolja, váljon érti-e a gyermek mindazt, amit el tud mondani. Azéit vegye fel a tárgyat ismét és ismét, forgassa, azt minden oldalról, kérdéseivel iparkodjék behatolni a gyermek lelki életébe, s ne tartson könnyűnek a gyermekre nézve semmit, ami önmagának könnyűnek látszik, sőt arra kell törekednie, hogy minden dolgot, mintegy megtestesítve állítson a gyermek elé, hogy így helyes és igaz képzeteket teremtsen és állandósítson lelkében. A midőn isten nagyságáról, jóságáról, mindenhatóságáról beszél a gyermekeknek, és rámutat a nagymindenségre, amelyet ő teremtett, fenntart és igazgat, ugyanakkor emlékezetükbe hozza, hogy minket is ő teremtett, ő adta a jó szülőket testvéreket, ő áraszt meleget és ád erőt földünkre, megáldja a mi munkánkat, így gondoskodik ami élelmünkről, azért mi mindig hálával, dicsérettel és engedelmességgel tartozunk a mi jó mennyei atyánknak. Mert a vallásos, a hitbuzgó tanító mindig azon fáradozik, hogy a templomot minél közelebb hozza az iskolához, épen azért, a vallást az istenfélelmével, a tudást, az alázatossággal, az ismeretet a jó erkölcsösei egy időben igyekezik a gyermek lelkében megerősíteni. Eszközül szolgálnak erre neki kezdetben a beszéd- és értelem gyakorlatok, majd a káté és bibliatörténet, ezek kapcsán rövid erkölcsi mondatok, istent dicsőítő énekek betanultatása, utóbb pedig minden tantárgy. A gyermek felfogásához mért vallás erkölcsi olvasmányok tárgya, lása, s ilyen irányú kis könyvek megkedveltetése. Vallásos esték rendezése, ahol a szolgalmas és jómagaviseletü gyermekek, mintegy kitüntetés és buzdítás képen, ének és szavalással működhetnek közre. Gyermek-istenítiszteletek tartása, amelyek helyesen vezetve, igen erős nyomokat hagynak az ártatlan gyermeki lélekben.
