Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - A tanítónak egyik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban?
54 A rendes istenitiszteleleknek ünnepélyessé tétele. A templomi szép rend fentartása, az énekeknek a gyermekekkel való betanultatása, mind nag) vonzó erőt gyakorol a fogékony gyermeki lélekre, mert örömmel tölti el szívét már az a tudat is, hogy szülőikkel együtt énekelhetnek az úrházában. Végül, nagyon kívánatos, de több, elenged- hetlen teltétel, hogy a lelkész úgy teljesítse papi magasztos feladatát, hogy meg tudja nyerni, magához tudja láncolni, gyülekezete minden egyes tagját, nagyot és kicsinyt egyiránt. A lelkész ne csak gyülekezetének legyen papja, hanem az iskolának, az egyház veteményes kertjének is, hü gondozója, s a tanítónak, az iskolai hitélet ápolásában segítő társa. Ismerje az iskolát, nyerje meg a gyermekek bizalmát, sze retetét, és akkor nemcsak nagyban megkönnyíti de eredményessé is teszi a tanító fáradozását, amennyiben, azon bizalom és szeretetnél fogva, amellyel a gyermekek iránta viseltetnek, még nagyobb lelki örömmel sietnek a templomba. így nevelhetjük jó példaadással, igy szoktathatjuk helyes vezetéssel a gyermekeket a templomba járásra és az istenházának megszerelésére. Ezek azok a főbb nevelői eszközök, amelyeknek helyes alkalmazásával, a kis gyermekeket úgy vezethetjük istenhez, hogy azok ne parancsszónak engedelmeskedve, hanem lelkök nemes érzését követve örvendő szívvel menjenek a templomba. A tanító ezen irányú munkálkodásának, hogy gyermekeivelj a tamplomot megkedveltesse, végig kell vonulni a népiskola mind a két tagozatán és az ifjúsági egyesületben való munkálkodásán egyiránt, mert ha azt akarjuk, hogy fáradozásunkat ne csak siker, de állandó eredmény koronázza, úgy feltétlenül szükséges, hogy kiműveljük a gyermekek lelkében azon tulajdonságokat, a melyeknek bírása, egyedüli biztosíték arra nézve, hogy a templomba járás rájuk mindig szükséges, hasznos és üdvösséges legyen. Hogy ezt elérhessük, nem elégséges nekik az, hogy ismerjék a templomba járásnak a célját, de kell, hogy a leikökbe fogadott vallásos igazságokon felül meglegyen ott az istennek félelme, ott lakozzék az igazi önzetlen szeretet, a hála, az alázatosság, a jónak az igaznak szeretete, a kegyelet, a szelídség és a kö- nyörületesség, egy szóval: mind az a nemes tulajdonság, amelyek a jó lutheránus embernek legfőbb díszét és ékességét képezik. Legyen a tanító valóságos barátja a gyermekeknek, ébressze tisztelettel párosult szeretetet gyermekei lelkében maga iránt, ez t első feltétel, ezt pedig csak szelíd, gyengéd is igazságos bánásmódét, érheti el. n Amely tanító csak hirdeti az istennek félelmét, a szeretetet,á halát, az alázatosságot és szerénységet, az igazságosságot és a könyó rületességet, de maga meg másként cselekszik, annak neve'ői munkáját siker nem koronázza. A gyermekben a jónak és rossznak a magvai egyiránt el vannak hintve, a nevelőnek a feladata, hogy rossznak magvait, kikelni, és
