Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Gelei Frigyes: Az ifjúsági egyesületek működése
2 Az ifjúsági egyesületek működése.*) Örök igazság marad, akié az ifjúság, azé a jövő. Többkevesebb jelentőséget a múltban is tulajdonítottak ez igazságnak, de komolyabb érdeklődést csak a legutolsó időben kezdenek irányában tanúsítani. Természetesen külömböző szempontokból. Az egyik oldalon a hatalom szempontjából, a másik oldalon a becsületes embernevelés szempontjából. Hogy melyik a helyesebb, úgy hiszem, nem szorúl bizonyításra. Elvitázhatlan, hogy a protestáns egyházban mindig meg volt az ifjúság iránti önzetlen érdeklődés, de csak bizonyos fokig. Az iskolával kezdődött és azzal meglehetősen ki is merült. Mihelyt az iskola kapui fiatalságunk megett bezárultak, megszakadt az a benső kapocs is fiatal ember és egyház között, amelynek igazán csak most kellett volna bensővé, szilárddá válnia. A Jeruzsálemből Jerikóba járó vándor fiatalságra az iskola után ma sokkal több ellenség, útonálló leskelődik, mint valaha. Igaz, hogy a szamaritánusok mindjárt kéznél vannak ma — és tegyük hozzá, elég szép számban, de jobbára nem csak a szamaritánusok, akik helyesen kötöznék be a rablók kezébe esett ifjú sajgó sebeit. És nem is önzetlenül végzik azt a munkát, hanem a jutalom reményében? azért, hogy az ifjúság visszafizesse a vett jókat olyformán, hogy nekik az álszamaritánusoknak minél több hasznuk legyen. Távol vezetne célomtól, ha most sorra felvonultatnám kedves hall gatóim előtt azokat a veszedelmeket, amelyek az ifjúság közül leskelődnek és lefesteném azokat a rémes következményeket, melyek az ifjúság megtévelyedése nyomában járnak. Úgy hiszem, mindnyájan tudjuk azt, hogy hány reményteljes ifjú élet hervadt el már abban a sötét tömkelegben, amelyet úgy hívnak, hogy modern társadalom. Alig van közülünk valaki, aki hozzátartozói, ismerősei között ne találna szomorú példát arra, hogy itt egy ifjú testi egészségével lakolt egy ballépésért, amott lelki egyensúlyát vesztette el egy másik és olyan utakra tévedt, amelyek akárhányszor apái tradícióinak, szerető hazájának, egyházának megutálásához vezették. A baj okát kutatva, mint mondottam, első helyen áll az a szomorú tény, hogy a két nevelési főfaktor : iskola is egyház a konfirmáció után úgyszólván teljesen elvesztették befolyásukat a fiatalságra. — Sem az iskola, sem az egyház a 12. életévéig a gyermekre nem képes olyan hatást gyakorolni, hogy állhatatos jellemmé fejlessze őket. A 12 éves gyermeket, bárhogy vegyük is a dolgot, nem lehet any- nyira vinni, hogy az élet viszonyai felett biztosan el tudjon haladni *) Szerző felolvasta a soproni evang. ifjúsági egyesületben. Szerk.
