Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Gelei Frigyes: Az ifjúsági egyesületek működése
Ehhez járul még az is, hogy a szülői ház sem képes már feladatai betöltésére és arra, hogy olyan hatással legyen az apák példája, mint régen volt. A mindennapi kenyér utáni hajsza a családot mindjobban elvonja attól, hogy gyermeke nevelésével, az életre való előkészítésével, a jellemképzés munkájával foglalkozzék. A család a legtöbb esetben csak két nevelő eszközt ismer : a büntetést és jutalmazást, de azt is hány szülő képes helyesen használni. A családfők példájára nem is akarok hivatkozni, mert igen sok, hogy ne mondjam, a legtöbb esetben olyan az, hogy mentsen meg tőle az Isten. ♦ * * Ehhez járul még, hogy különösen városi helyeken igen korán önállóvá lesz a fiatal ember. Tehát itt abban a korban marad önmagára, amikor leginkább volna szüksége vezető kézre. Hogy micsoda bajt rejt az a körülmény, azt hiszem nem kell részletesebben indokolnom. Tudvalevő dolog, hogy erkölcsi tekintetben a legtöbb, ha nem minden ifjú a 15—25 év között vesz határozott irányt. Erről a korról mondotta a költő, hogy az ifjúság szive lágy, mint a viasz. Minden behatásra reagál és mégis ebben az időben van leginkább elhagyatva és kiszolgáltatva az élet viharának. Csak fél munka az, amit az iskola kötelezettség ideje alatt az ifjú testén és lelkén véghezvittünk ; megszakad akkor, amikor céltudatos folytatására a legnagyobb szükség lett volna. A legtöbb veszedelem az ifjúság azon kontingensét környezi, amely a munkásosztályhoz tartozik. Ki törődnék közülünk azokkal a gyári munkásokkal és egyéb alkalmazattokkal, akik a városokban ezernyi-ezer csábításnak és kisértésnek vannak kitéve? Munka után szűk, rideg helyiség a lakásuk. Mit nyújthat az ilyen lakás a fiatalembernek ? Hol töltse estéit? Az unalom sok mindenre rávíszi. Sok a barát és sok az alkalom. A színháztól a cégéres bormérésig, a nemi élet förtelmes tanyájáig bő szórakozást talál a mai ifjú, ahol a következmények mérlegelése nélkül szabadon mulathat. Azt hiszem, ilyen körülmények között senki sem csodálja, hogyha a munkakedv, becsület, megbízhatóság, rend, fegyelem és erkölcs mind lazábbak lesznek és helyét a durvaság, a tekintély lerombolása foglalja el? Ki törődik, kérdem, egyáltalában a fiatalsággal ? És vájjon joggal megszólhatjuk-e a fiatalságot mindezekért ? Társadalmunknak többé-kevésbl é valamennyi tényezője vétkes, midőn megállapítják, hogy ijjuságunk halad lefelé a lejtőn, mert idejekorán nem gondoskodtunk a helyes védelméről. De e szomórú állapotok dacára nem szabad elcsüggednünk, különösen nekünk protestánsoknak nem. Azt hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk abban, hogy elérkezett az ideje a cselekvésnek. Ne feled
