Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Tárca
Rossz könyv lehet, mert hogy rajta Oly nagyon sok a por. De hát ha az Isten adta És nekünk már nem kell, Nem kellene visszaadni Hálás köszönettel ? Wurm Károly. A diófa alatt. Senkisem fogja tagadhatni, hogy véletlenségek nagy szerepet játszanak életünkben. Jól vagy rosszúl. Többször rosszúl mint jól. Azonban nekem mégis akkor jó szolgálatot tett, amidőn kedves Géza bátyám, aki vejét volt meglátogatni, visszatérőben akácfás falumon menvén át, kocsirudját az én udvaromba irányította. Mint tetszik tudni, ő nekem nemcsak kartársam, hanem rokonom is lévén, némi atyafiságos beszédre tért be hozzám — és így ismét volt alkalmam vele a múltkor félbeszakadt beszédet folytatni — a diófa alatt. Szeretettjei közül jött. Jó hangulatban volt. — Beszédes kedvében. ő maga segített a tárgyunk folytatásához, amidőn a múltkori nálam létét, s beszélgetésünket érintette. Meg is ragadtam az alkalmat s nyomban a dologra térve megjegyeztem. „Örülök, hogy olyan jól érezte magát, hanem tudja-e kedves Géza bátyám, hogy adós maradt akkor egy felelettel ?“ „Nos ! mi az? kérdé. „Az, amidőn meg akarta állapítani azt a tényt, hogy nagy haladást látunk nemcsak a tanügy, hanem a tanítói állás és javadalmazás terén is. — A tanügyről hallottam véleményét, de a tanítói állás és javadalmazás dolgában való nézetével — hátralékban van.“ „Hohó ! édes öcsém ! akkor ez nem is egy, hanem egyszerre két kérdés !“ „De annyira kapcsolatos, hogy a kettőt egymástól bajos elválasztani“ — feleltem. „Dehogy bajos ! Lássa ! a tanítói állás mindig fontos, szeretett és becsült volt mindenki előtt, — és a vele járó fizetés pedig — köz elismert nyomorúság volt.“ „De nem mindenki — t. i. a nép előtt ?“ kérdém. „Sőt inkább! a nép előtt, de nem annyira mint az úri osztály előtt.“ Különösen az u. n. gentri, — földes urak, — és különösen a hétszilvafás nemesek előtt.“ „S minek tulajdonította ezt Géza bátyám ?“ 25
