Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Jausz Vilmos: Válasz Szigethy János tanító úrnak cikkére
91 5. Az egyházközségeknek járulék fizetési kötelezettsége mindaddig fónmarad, amig a? utolsó nyugdíjas el nem hal. Ezen időpont bekövetkeztével a gyülekezeteknek járulék fizetési kötelezettsége megszűnik. Ez 5 pontba foglalt indítványomat, azon kérelemmel terjesztem az egyházkerületi közgyűlés elé, hogy az e tárgyban kiküldött bizottság javaslatának mellőzésével határozottá emelni szíveskedjék. A címben foglalt kérdésre tehát így felelhetek : a tagok alap- szabályszerü igényei teljes egészében nem, de az általam javasolt módon kielégíthetők. Szigethy Dénes. Válasz Szigethy Dénes tanító úrnak előbbeni cikkére. Az Evang. Népiskola igen tisztelt szerkesztősége felkért, hogy a megelőző cikkre az ügy érdekében válaszoljak azonnal. Készséggel vállalkoztam reá annál inkább, mert a szerkesztő úr nyilatkozata után azt reméltem, hogy a cikkíró ur a bizottsági tárgyalás után és azóta megtalálta a megmentés módját. Ennek minden érdekelt és nem érdekelt tag egyaránt örült volna ; nem is lett volna semmi restelleni való abban, ha a bizottság akármely tagja a febr. 1-én tartott ülés óta, még alaposabb tanulmányozás után, más nézetre jutott volna s az akkori egyhangú véleménytől most eltérne. De mily nagy volt csodálkozásom, amikor a tanító úr cikkét elkezdtem olvasni ! Hiszen e szerint a cikkíró úr mint ama bizottság tagja nemcsak hogy hozzá nem járult az egyhangú határozathoz, a jegyzőkönyvbe tehát egy nem egészen lényegtelen falsum csúszott volna be, hanem a bizottsági tag úr a határozat kimondása után is kifejezést adott volna azon véleményének „hogy ez az érdekelteket semmiképen meg nem nyugtatja* és hogy „a gyámoldát eddigi tagjai részére fenn lehet és kell is tartani !“ Nem mertem már csak a magam emlékezetében bizni, kérdeztem többektől, akik akkor jelen voltak, ők hogyan tudják a dolgot és valamei.nyiük egybehangzó nyilatkozata szerint a tanító úr szólt ugyan Kund esperes úr javaslata mellett, de a határozat kimondása előtt és ugyancsak e kimondás előtt az elnök úrnak világosan és precíze föltett kérdésére megadta, — akár élőszóval akár hallgatag —, de megadta a határozathoz való hozzájárulását, úgyhogy ha tévedés történt, ez nem a jegyzőt terheli, aki azt jegyezte le, ami tényleg történt és amit az elnök úr a tényeknek megfelelően kimondott. Sőt a megkérdezettek közül kettő úgy nyilatkozik, hogy a tanító úr előttük, akik nem voltak tagjai a bizottságnak, a gyűlés után azonnal örömét feje-.te ki a nehéz kérdésnek ilyen sikerült megoldása és a bizottsági javaslat
