Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Jausz Vilmos: Válasz Szigethy János tanító úrnak cikkére
92 felett! így állván a dolog, csak azt kel konstatálnom, hogy vagy a mi részünkön vagy a tanító úr részén óriási tévedés forog fenn. Ha a tanító úr tévedett, úgy ezt abból magyaráznám, hogy ő az ügyet újból tanulmányozván visszatért régebbi nézetére s neki úgy tűnt fel a dolog mintha attól soha el nem tántorodott volna, hanem mindig és mindé- nütt azt vallotta volna. A tévedést elősegíthette azután talán több kartársának hangulata is vagy nyilatkozata; de ezt már nem tudom. Bármint legyen is a dolog a tanító úr részletes költségvetést terjeszt ető és komoly munka alapján, részletes megokolással terjeszti elő javaslatát. Bs ennek érdemleges tárgyalására nézve teljesen közömbös, hogy az indítványozó elejtette-e azt egyideig vagy mindig fenntartotta-e. Előre bocsátom, hogy a tanító úr javaslatával és más hozzá hasonló nem egy költségvetéssel, amelyeket magunk állítottunk össze, próbálkoztunk mi az elnök úrral is, heteken át. Egy sem állotta meg a józan kritikát. Sajnos ez a mostani sem bírja el. A cikkíró úr először 52924 K fedezetet mutat ki. E kimutatás első 6 tétele az ehkerületi államsegélyből lefoglal minden eddig le nem kötött tételt. De hát miből adjunk akkor segélyt a kőszegi leányiskolának amelynek ez évi költségvetése 26,000 K hiányt mutat; miből adjunk a soproni tanító képzőintézetnek, amelynek 1908. évi számadása 12,000 K deficittel záródott?! És lehet-e, szabad-e a kerület forrásait évtizedekre úgy lefoglalni, hogy nemcsak rendkívüli segélyekre nem telik már, hanem példáúl egy rendkívüli kerületi közgyűlés költségeire se találjon fedezetet? Ha 1—2 év múlva egybehívják a zsinatot (és erre az egyetem ej^y kerület hozzájárulása nélkül is kötelezhet): honnan vegyünk fedezetet ? Nem, úgy nem lehet és nem szabad gazdálkodni, bár mi szép cél érdekében sem! De még ha a kerület tényleg megtenné is ezt a végzetes lépést : nézetem szerint akkor sem érne célt. A cikkíró úr az évi szükségletet 59141 Kra teszi, ami ma még sok, de rövid néhány év múlva már kevés lesz. Hiszen 1907. végén 122-en már 80 évnél tovább tagjai a gyámoldának (1. biz. jkv 9. old.); a mai állapot szerint az aktiv tagok- nat több mint fele már 30—54 év óta tagja a gyámoldának, t. i. 162, köztük 68 első és 45 második osztályú! A legoptimistikusabb számítás mellett is rövidesen 70—75.000 koronát és ennél is többet tenne a nyugdíj szükséglet. Ugyanilyen veszedelmes Optimismus szól a fedezet tételeiből. Az ehkerületi államsegélyről már szóltam. A 2.—6. tételek az egyedül reálisak és ezek szerepelnek a bizottsági javaslatban is. És hagyjuk egyelőre figyelmen kívül azt, hogy a meglévő tőke még a bizottsági javaslat szerint is le fog apad,ni, tehát az ezután felvett kamatjövedelem is. A 7. tétel összege igen magas. A tagoknak több mint fele 10 év múlva már alig fizet, addig is sokan nyugalomba vonulhatnak vagy elhalhatnak.
