Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 11. szám - Pálmai Lajos: A belmisszióról
315 erős kézzel, a többség akaratának, akkor meg fogja teremni munkálkodásunk a maga gyümölcseit. Isten segítő kegyelmét kérve munkánkhoz, vagyok a mélyen tisztelt egyházmegyei tanító egyesöleteknek kész szolgája: Súrd, 1908. október 22. Sass István, elnök. A belmisszióról. A belmissziónak nevezett evangéliumi munkásság új és jórészt ismeretlen még a magyarhoni protestáns egyházban. Mert mi évszázadokig élet-halál harcot folytattunk a mi ősi ellenségünkkel. A lét és nemlét nehéz kérdései között az egyházunkban rejlő nagy erkölcsi erők kifejtésére nem gondolhattunk s igy történt, hogy mig más országok protestánsai ez idők alatt a világnak világosságai és a földnek savai lettek, nálunk majdnem „megizetlenült a só és elrejtetett a hegyen épült város“. De az új idők szellője minket is ébresztget álmunkból. Kezdjük megérteni az idők jeleit s felvenni a védő fegyverek helyett az építő szerszámokat, hogy mogalapozzuk és felépítsük magyarhoni evang. anyaszentegyházunk falait Isten nevének dicsőségére. — Nagy a munkatér, mely előttünk feltárul, sok amit végeznünk kell. Egyedül az egyházi szolgákra bízni a munkát nem lehet, hanem az evangéliumi egyetemes papság elve alapján — mindazokat a munka mellé szóiitja a szent ügy, akik hisznek a Jézus Krisztusban s az ő tanitványai akarnak lenni a szeretet parancsának betöltése által. Ezen az alapon kérjük egyházunk minpen tagját, vegyen részt ebben a bel- missziói munkában, a hitből fakadó szeretet cselekedeteiben. A belmissziói tevékenységet az a tapa íztalat vetette felszínre, hogy az újabb időkben olyan áramlatok mutatkoznak az emberiség életében, melyek megingatták sok embernek lelkében az Istenben vetett hittel járó békés egyensúlyt s meglazították azt a viszonyt, melyben eddig vallásával és egyházával volt. — A mi hitünk alapítójától, az Ür Jézustól kétféle missziót, v. magyarul : küldetést vettünk. Az egyik igy hangzik: „menjetek el széles e világra, és tanítsatok minden népeket a másikat az irgalmas samaritanusról szóló példázathoz fűzi : „eredj el és ekképen cselekedjél“ A Krisztus parancsában foglalt misszió tehát két fő irányra oszlik: az egyik az evangélium hirdetése a nemkeresztyének között, a másik a felebaráti szeretet segitő, gyógyító és mentő munkája azok között, akik külsőképen keresztyének ugyan, de még nem mondhatják el az apostollal: élek, de nem én, hanem él én bennem a Krisztus. — Az első irányt külmisszió-
