Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 1. szám - Memento: Utazás magunk körül
27 54784'88 kor. értékben. így a tanítók, az aránytalanúl csekélyebb fizetés mellett, a 800 koronáig való kiegészítésnél csak 37'5 %-kal vannak képviselve, a lelkészek meg, a kétszeres, háromszoros, sőt több esetben négyszeres fizetés mellett, az 1600 koronáig való kiegészítésnél 51.5%-ban nyernek államsegélyt. És amig a tanítóknál egy-egy állam- segélyesre csak 264.18 korona kiegészítési összeg jut, addig egy-egy lelkészre 652 19 korona kongrua segély esik, azaz majdnem a háromszorosa annak, amit egy tanító kap. A viszony tehát látszólag teljesen az marad, ami volt a segélyezés előtt, mert az emelkedési arány ugyan az, ami a fizetések aránya. Nem akarom sérteni senki érzékenységét, de amidőn a m. t. egykázkerületi pénzügyi bizottság olyan könnyen kimondotta, hogy a tanítóknál nincs szükség tovább a segélyezésre, ugyanakkor mérlegelte-e azt, hogy van-e szükség ott, a hova a tanítók segélyeit adta, illetve adni javasolta.Végig nézek a múlt évi segélyesek névsorán. A tiz ujjom nem elég arra, hogy felsoroljam azokat, akiknek legalább számítva is van 2000 korona fizetésük, ehhez kapnak 5—600 kor. kongrua segélyt azért, hogy fizetésük az 1600 koronát elérje, s e mellett nem ám ezereket, de tizezreket érő magán vagyonuk van. Ismételten kijelentem, hogy nem akarok sérteni senkit, azt is tudom, hogy a magán vagyon nem tartozik szorosan véve a dologhoz, de mégis rá kellett mutatnom ezen körülményre azért, hogy nyilván való legyen az a megdönthetien igazság, hogy: sokkal jobban rá voltak szorulva ezen segélyre azok, akiktől elvétetett, mint azok akiknek adatott. A 163 lelkésznek megvolt az évi 8000 kor. segélye, az a kis összeg, amely mi tőlünk elvétetett, amely a tanítók nagy számát tekintve nem is mondható segélynek, mert úgy szólván csak jelképezte a szerető gondoskodást, bizony-bizony megmaradhatott volna a mi öregjeinknek. A mi nagy egyházépitő munkánk is megérdemlené a szeretetnek egy kis jelét. Nem hiszem ugyan, hogy az én kedves „Nemo* barátom az ő ideális gondolkodás módjával egyetlen állításomat is megdönthesse, még is a tiszta tárgyilagos igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy azon állítása,amit az egyházkerületi jegyzőkönyv 127. §-nak a) pontjára mond, egy óriási tévedés. Ki hiszi azt el, hogy a lelkészek annyi fizetést kérnek, amennyi nekünk tanítóknak van ? A lelkészek nem, a a tanítók nem, hát ki? „Nemo hiszi? Tudja mit kérnek? Nem azt, ami nekünk van, hanem azt, ami egy kezdő tanítónak negyven év múlva lesz, Ez egy kis különbség. Adja Isten, hogy kapják is meg, az ő helyzetűk javulása maga után vonja majd a mienket, mert azt az ösz- szeget, amely ehhez szükséges leend, nem mi tőlünk fegják elvenni. (Folytatása következik.)
