Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 5. szám - Wagner Ádám: Megjegyzések
149 ebben a tekintetben Luther felülmúlja Pált is, e durvaság azonban a meggyőződésnek mindig legigazabb s legőszintébb kifejezése. Mindkettő a tiszta ev.-i igazságért küzd, miért is az erőszakot se az egyik se a másik nem szereti, lévén elve mindkettőnek a hit, mely üdvözít, mely maga vivja ki győzelmét az ellenállók felett. — Pál is kitűnő szónok, Luther pedig mint szónok mai napig is páratlanul áll a maga nemében. „Luther prédikációi a népiesség remekeibelőlük a hit beszél, mert ők maguk is hitből élnek. Embertársaikat szeretők, a szegényeket segítők, a betegeket ápolók s a megszomorodott szívüeket vigasztalók. Örülnek az örülőkkel s sírnak a sírókkal s e mellett mindketten önzetlenek. Pál, keze munkája után él, Luther, bár szorgalmasan dolgozik s számos könyvet ad ki, de már ezért sem fogad el semmit, még a tisztelet dijat sem, nehogy valakinek lekötelezze magát. A tiszta puritán jellem megtestesülései mindketten, azért példányképe lehet minden igaz prot. ev. i szellemben nevelt ifjúnak, s ha őket választja valaki példányképül az ne féljen : »még ha a halál árnyékának völgyében jár is,* az ne féljen az ellenségtől s szálljon síkra az ő tanukért, ha e világ ördöggel volna is telve. — Éljen köztünk emlékezetük s áldjuk a mi Istenünket, hogy őket nekünk adta, hogy velük áldott meg bennünket ! Éljen emlékezetük lelkűnkben mindörökké! 7,'ündökölnek ők, miként a felkelő nap az ő bíbor színében, soha el nem múlik ragyogásuk s nem hanyatlik le szellemi étetük napja míg csak ev.-i egyház lesz a világon ! Bándy Miklós. Megjegyzések. Az „Evang. Népiskoládban már több számon át folytatódó „Utazás magunk körül“ című cikkben, — a mint látom, — Memento állandóan körülem is utazik. Ha nem volnék tisztában önmagámmal, szinte kisér- tetbe hozna ez a folytonos körülem, jobban mondva : reám utazás, hogy valami nagy befolyású, vagy legalább is fontos és iránytadó tényezőnek higyjem magam egyházkerületünkben. De nem érzem magam ilyennek s nem is akarom, hogy valaki annak tartson; ha Memento ennek dacára megieszi, ám tegye! Ez az ő dolga, a mibe már csak azért sem avatkozom, hogy eljárásommal újabb köriiluta- zásra ne ösztönözzem | Nem akartam ugyan tisztelt Memento uramat kéj utazásában zavarni, de amidőn elfogultságban kezdett kőrútjában tévútra került, szükségesnek tartom neki felvilágosításul, másoknak tájékoztatásul a következőkat megjegyezni.
