Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 5. szám - Wagner Ádám: Megjegyzések

150

Fantazmagória, rosszindulatú ráfogás, hogy én Celldömölkön, plane nyílt ülésben a püspök ur ó méltóságánál „abban fáradoztam, hogy az egyházker. tanítói közgyűlés fuvardijai ne legyenek kifizetve a tanítóknak“. Ennek csak feltételezését is visszautasítom azon, a püspök Urat méltán megillető tisztelet alapján, mellyel állása és személye iránt viseltetem. — Nem tudom, minek nézi Memento a főtiszt. Püspök urat is, engem is ? 1

Amint az a bizonyos „jámbor“ kartárs az ö saját — minden, bizonnyal jogos és helyes óhajait gondolta azoknak, mi ezt ő méltóságához valami felvilágosítást kérni mentem úgy Memento is csak a saját szivének irántam való indulatát juttatja kifejezésre, amidőn az egyházker. tanitóegylet igen tisztalt elnökével váltott szóból csodálatraméltó merészséggel a néhány pillanattal előbb a püspök Úrral váltott szavaim tartalmára következtet.

Az Önök derék elnökétől kedves Mementó is csak azt kérdeztem és pedig egyik tanitó úr óhajára, hogy mikor, kinek útján és miből téríttetik meg az úti költség. De sem ő tőle, sem az utána azonnal megkérdezett kerül, főszámvevő úrtól nem kaptam megbízómat kielégítő feleletet. Azt hiszem ily előzmények után logikailag helyesen következtettem, midőn az illető tanítónak azt a hirt vittem, hogy útiköltsége aligha térül meg.

Ezt különben természetesnek is találtam, nem ugyan csak azért, mert mi lelkészek sem kapunk felsőbb fokú értekezleteinkre útiköltséget, hanem azért is, mert igazán különösnek tartottam, hogy ilyesmire is jusson pénz, mikor sokkal fontosabb és régibb intézmény a tanítóképzőintézet költségvetésének tárgyalásánál nehány száz koronányi hiányra sehogysem lehetett fedezetet találni. — Egyébként hallom, hogy mégis megkapták pénzüket azok, .... kik kérték. Jel. lemző azonban, hogy sokan nem is kérték; nem mintha az a nehány korona reájuk nem férne, hanem valószínűleg azért, mert ők is úgy gondolkoztak, mint én. Még valószinübb, hogy ők is ép oly kevéssé tudták, mint én, vagy maga a pénzügyi bizottság, hogy a kerül, tanító- egylet jóváhagyott alapszabályai képezik követelésük jogalapját. Pedig nem csak én voltam ám ott, mikor ezeket Bonyhádon elfogadták, hanem egyik-másik tanító és pénzügyi bizottsági tag is. Lehet, hogy ép nem voltam a gyűlés teremben, de tény, hogy a dolog ezen financiális oldaláról mit sem halottam Ha hallok, úgy mindjárt felszólalok ellene. De ismét nem a saját példánkra hivatkozva, hanem egyszerűen azzal érvelve, hogy nagyon is meggondolandó megbirja-e az amúgy is gyengén álló kerületi pénztár a költséget, és lehet-e a kerület költségvetését reálisan összeállítani, mikor abba egy az idők folyamán majd ezrekre is felmenő, de előzetesen egyáltalán meg nem állapítható tételt is bele kell illeszteni. Sok nehéz órát fog ez az ügy még a pénzügyi bizottságnak szerezni és nem egyszer lesz kellemetlen meg