Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 5. szám - Bándy Miklós: Pál apostol és Luther Márton

148

nyében. Térden csúszik fel az u. n. Pilátus lépcsőn és mikor felér a legfelső fokra, még jobban érzi bűnös volác s gyarlóságát! Menekül Rómából siet kedves bibliája mellé, hogy abból tovább táplálkozva megnyerje annyira óhajtott és keresett lelke üdvét, s hogy erőt szerezzen magának a nagy küzdelemre, melyre hivatva volt.

Eljutottunk a teljes megtérés, a valódi kiábrándulás pontjához. Pál damaskusi utján megtér, a mennyei világosság felnyitja lelki szemét s megszerzi keresve keresett lelki nyugalmát. — Luthert a küzdőtérre állítja Tetzelnek a bűnbocsátó cédulákkal való üzérkedése.

Most már világosan lát mindkettő, most már kovácsolhatják a fegyvert azok tanából azok ellen, kik oly sok szenvedést es lelki gyötrelmet okoztak nekik.

Pálnak hitet és megtérést hirdető szavai lerombolják a Diana templomát, melynek felépítéséből nagy hasznot vártak az ötvösök, ezért fellázadnak éllene s menekülnie kell Efezusba. — Luther 95. léteiének kiszegezésével megakadályozza szent Péter templomának felépitését s a bűnbocsátó cédulák árulását, miért a hatalmas és magát csalhatatlannak valló Antikrisztus átok bullát zúdít a még ekkor csuhás barát fejére. Pál szavai azok, melyek a néppel tüzbe dobatják a babona kultuszának könyveit: Luther a pápai átok bullát maga hajítja a tüzbe. Pált — ki a körülmetélkedés ellen prédikált — a zsidók üldözése elől megmenti Róma; Luthert Bölcs Frigyes veszi pártfogásába, midőn a wormsi birodalmi gyűlésről távozik, hol a farkasoknak egész légiója leselkedett az ártatlan bárányra. — I.uther kalapács ütéseivel rázza fel mély álmukból a népeket nemzeteket, kik most látták felkelni az ev. igazság napját, mely sugaraival eloszlatja a homályt ; Pál vándorlásai emelik fel a népeket a babona a bűn posványából, hogy a „könnyhullatás nélküli mennyország“ hívei legyenek a megtévelyedettek. Pál utazásai, Luther gyülekezeti látogatásai azok, melyek a hit gyenge fáját védelmezik, oltalmazzák és erősítik. Amaz a menedéket nyújtó Róma keze által múlik el, emez ott leheli ki nemes és küzdelem teljes életét, hol először ragyogtak feje fölött Isten napjának éltető sugarai.

Csodálatos átalakulás: az igaz, a legtökéletesebb farizeus, a

Jézust gyűlölő irás-tudó a keresztyénség legnagyobb apostolává lesz ; az igaz hitű katholikus, a római agyház engedelmes és alázatos szolgája saját egyházának támadójává forrja ki magát, lesz a pápai trón meg- ingatója s a mi prot. ev. egyházunk oszlopa. De amivé lettek, azzá saját egyházuk nevelte. Eleinte sem Pál, sem Luther nem támadták saját hitfeleiket kíméletlenül, sőt hajlandók voltak a béke kedvéért egyes engedményekét is tenni, de midőn látták, hogy minden áron elnyomatásukra törekesznek, akkor teljesen szembe fordúlnak ellenségeikkel s megkezdik a gyökeres változást előidéző munkát, melyet diadalmasan be is fejeztek.

Mindkettő szilárd jellem, szeretik a kemény és erős beszédet s