Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Tárca
129 A 40-es években a legnagyobb gubótermés az országban megközelítőleg évi 400,000 kilóra tehető. A selyem nem nélküiözhetlen szükséglet, hanem fényüzési cikk. Természetes tehát, hogy a kedvezőtlen általános gazdasági viszonyok első sorban érintik a selyempiacot, a mennyiben pénzszűke és a rossz viszonyok hatása alatt rohamosan hanyatlanak a selyemárak. így például 1877-ben a nyersselyem ára kilónként 138 frankig emelkedett; 1894-ben pedig 38 frankra csökkent. Sőt vannak esetek, hogy egy és ugyanazon évben 30—40% kai emelkedik vagy csökken a selyem ára. Magától értetődik, hogy ilyen árhanyatlások mellett különösen a magánvállalat alig állapíthatja meg a tenyésztés elején azon árt, melyet fizetni fog a gubóért. Holott a tenyésztő mielőtt hozzáfogna a a tenyésztéshez tudni akarja a gubó árát és ezen árnak betartását meg is követeli, különben felhagy a selyemtermeléssel. Ilyen viszonyok állottak be a 40-es években, amikor a Hoffmans- thal cég nem volt képes beváltani a gubót az Ígért árban, minek következtében megszűnt a tenyésztési kedv. A helyzetet súlyosbította azon körülmény, hogy az 50-es évek elején Magyarországon is fellépett a Pebrin-betegség, mely Franciaországnak selyemtermelését 25 millió kilóról 5 millió kilóra csökkentette; kezdetleges selyemtenyésztésünket pedig annyira megsemmisítette, hogy az megszűntnek volt tekinthető az 50-es évek végével. 3. 1867-ben az első felelős magyar kormánynak egyik főbb intézkedése az volt, hogy újra meghonosítsa a selyemtenyésztést Magyar- országon. Azoknak, akik tenyészteni kívántak, nemcsak ingyen osztott ki külföldről hozott és gorcsövileg megvizsgált jó minőségű selymér- petét, hanem jelentékeny dijakat -helyezett kilátásba azoknak, kik az országban -a legtöbb selyemgubót termelik. A kormány Szekszárdon egy külön selyemtenyésztési felügyelőséget szervezett, sőt egy 30 orsóra berendezett kis fonodát is állított fel és ezt egy olasz cégnek adta bérbe. A selyemtenyésztés érdekébn kifejtett ezen törekvések, erőfeszítések azonbanban nem vezettek célhoz, mert ámbár évek során 200,000 koronánál többet fordítottak az ügy fejlődésére, mégis 1879-ben az egész országban alig 100 tenyésztő egészben 2,507 kiló gubót termelt. 6,000 korona értékben. A szekszárdi 30 orsóra berendezett fonóda olasz bérlője pedig megszökött. A jelentékeny áldozatokkal szemben tapasztalt ezen kedvezőtlen eredmény azon elhatározásra bírta a képviselőház pénzügyi bizottágát, hogy a selyemtenyésztés érdekében minden további intézkedés megszüntetését ajánlja az országgyűlésnek. Ekkor történt, hogy 1879-ben a székesfehérvári gazdasági kiállításon bemutatták a tolnamegyei hidjai gazdaságban termelt selymet és az ezen selyemből ugyanazon gazdaságban egy egyszerű paraszt-
