Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Tárca
130 legény által szőtt selyemkelméket. Az egész országban csakis néhai Bezerédj István hidjai gazdasága volt az, mely a 30-as években kezdeményezett selyemtenyésztést és házilag kezelt selyemfonást és selyemszövést szakadatlanul fentartotta és fentartja még ma is. A hidjai selyemkiállitás ismertetése céljából egy kis iratot osztogattak a helyszínén, mely Kenessey Kálmán miniszteri tanácsos útján báró Kemény Kábor akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter kezébe is eljutott s arra birta őt, hogy a pénzügyi bizottság előbb említett álláspontja ellenére tegyen még egy utolsó kísérletet a selyemtenyésztés meghonosítása érdekében. 4. Ezen időben ugyancsak megrendült a bizalom a selyemtenyésztés és selyemfonóipar iránt. Még a nép közt is úgyszólván gúny tár gyává vált a selyemtenyésztés és ennek gyakorlása. Egyedül báró Kemény Gábor volt azon féfiú, ki nem vesztette el bizalmát és beható megfigyelés után felismerte az eddigi balsikerek okát. Belátta, hogy egy ily sokoldalú és kényes feladatot a zöld asztal mellől, központból sikeresen megoldani nem lehet. Belátta, hogy ezen feladat helyes megoldásához egy külön zzervezetre van szükség, mely minden bürokratikus nehézségtől felszabadítva és mellőzve minden helyi és egyéb érdekeket, kizárólag az elébe tűzött cél elérésére törekszik. Ezen szellemben alkotta meg báró Kemény Gábor az akkori földmivelésügyi államtitkár: Dr. Matlekovics Sándor közreműködésével 1880. év tavaszán a szekszárdi országos selyemtenyésztési felügyelőséget és ennek az évi költségvetés határain belül teljesen szabad kezet engedett a teendő intézkedésekre nézve. Biztosította a felügyelőséget a minisztérium következetes és erélyes támogatásáról. Biztosította arról, hogy a selyemtenyésztési felügyelőség hozzájárulása nélkül a miniszteriúm részéről a selyemtenyésztés érdekében semminemű intézkedés történni nem fog. És hálával ismerjük el, hogy báró Kemény Gábor ezen helyes és célravezető elhatározását szakadatlanul még ma is követi a földmivelésügyi minisztérium. Első sorban tehát báró Kemény Gábornak köszönheti 100,000 szegény család az országban, hogy élvezheti a selyemtenyésztés áldásait. Áthatva az ügy fontosságától, olyan hatáskörrel ruházta fel báró Kemény Gábor a felügyelőséget, amilyent eddig hasonló intézmények élvezni nem szoktak. Ezen intézkedés egy kormány részéről szokallan. De mondhatjuk, hogy épen ezen intézkedése a magyar kormánynak keltett a külföldön figyelmet és kellő méltánylást olyannyira, hogy szóba került még az olasz parlamentben is és pedig a leghivatottabbak részéről, kik épen ezen eljárást ismerték fel legalkalmasabbnak arra, hogy újra fellendít- dítsék a Délolaszországban hanyatlásnak indult selyemtenyésztést.
