Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Kiss Lajos: A hazaszeretet ébresztése és fejlesztése a népiskolában
114 tetését veszem. Bevezető kérdésem a következő: Mikor iskolába jöttél, honnan indultál ki, fiam? (gyermek felel.) Hát Pista, Feri honnan indult ki ? . . . így hát van Pistának is, Ferinek is háza, a hol laknak! Ez az ő lakóházuk! A Pista háza a tied is, Feri? . . . Hát kié? . . . Lássátok gyermekeim, van ám egy igen nagy ház, a melyben elfér a Feriék meg a Pistáék háza és még sok. igen sok ház! Tudjátok-e, kié ez a nagy ház? Ez enyim is, tied is, mindnyájunké. Ennek a nagy háznak neve: haza. Kié ez a haza?... Szereted-e a lakóházatokat Gyuri? Mindnyájan szeretjük lakóházunkat? Miért? Ott születtünk, abban élünk, ott is halunk meg! — Ki volt már távol lakóházától ? Én is voltam már távol gyermekeim, úgy éreztem, hogy valami húz hazafelé, nem is voltam nyugodt addig, míg nem értem lakásomra. — S mikor hazaértem, ügy örült a szívem-lelkem. Ugy-e ti is így éreztetek? Mondjuk tehát: „Messze jártam, másutt is volt jó dolgom, Hejh de szívem csak azt mondja jobb otthon!“ Majd az udvar tárgyalásánál így folytatom: Hol épült a te lakóházad, Gyuri? (a földön). Hát a Ferié, Pistáé?... Lássátok gyermekeim, nem csak a lakóházak, hanem ez a sok föld is mind a mi hazánké! Csak akkora földetek van, melyen a házatok épült? Az a föld gyermekeim — a mely házatok előtt van, melyre mindjárt ráléptek, midőn házatokból kijöttök, az a föld az udvar... Ez is a mi hazánk földje — Mekkora hát a mi hazánk? (igen nagy). Szeretitek házatokat, szeressétek udvarát is. Hisz mikor még kisebbek voltatok, mikor még nem jártatok iskolába, ott játszadoztatok az udvar porában, — most is ott a legjobb játszani! ... A mily kedves hely volt az nektek akkor, most is olyan kedves legyen előttetek. Tamiljuk hát meg gyermekeim: „Mikor én még igen kicsi gyermek voltam, Az udvar porában vígan játszadoztam, Nagyon kedves hely az még most is én nekem, Édes hazám földje, oly nagyon szeretem.“ Majd áttérek a kert megismertetésére. Az udvarról tanáltak átismétlése után felhívom a gyermekek figyelmét, hogy van az udvar végén egy bekerített föld, a hol sok szép virág van. Megértetem velők, hogy a kert is édes hazánk földjén van, a szép virágok is hazánk földjéből nőnek. — Ugy-e János te is szereted a virágot? Szeressétek is gyerme keim, ne csak azért, mert szép, hanem azért is, mert a mi hazánk földjéből nő. Nézzétek csak, mennyi szép virág van itt! (kertben vagyunk), Ilyen szép a mi hazánk is, mintha az eerész egy nagy bokréta lenne. Nincs is ám másnak ily szép hazája! Kis versünk is azt mondja:
