Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 4. szám - Kiss Lajos: A hazaszeretet ébresztése és fejlesztése a népiskolában

115

„Ha a föld Isten kalapja,

Úgy hazánk bokréta rajta."

Midőn a beszéd- és értelemgyakorlatok alapján elérkezem a szülők ismertetéséhez, feltüntetem azok jóságát. — Ki vette szép ruhádat János?. . Hát a kenyeret ki süti neked?.. Látod szülőid jók, azokat szeretned kell... Hány édes anyád van Laci? Hát neked Márton? A te anyád Jánosé is, Pistáé is? Nem ám fiam, az csak a te édes anyád. — Déván ám egy olyan édes anya, a ki mindnyájunké! Tudjátok-e ki az? Ez a mi drága hazánk. Otthon Andrással édes anyja tótul beszélt. Lássátok, ez a mi édes hazánk, mindnyájunk anyja azt kívánja tőlünk, hogy magyarul beszéljünk; azért én is csak magyarul tanítlak benneteket, mert hazánk is magyar haza. Szeretitek úgy-e szüléiteket?! Szeressétek magyar hazánkat is. Tanuljátok meg e szép kis verset:

„Szeressük édes anyánkat,

Ki őrökké vigyázz ránk,

Szeressük édes hazánkat,

Mert e hon is jó anyánk.

Szeressük is jóban, rosszban,

Búban, bajban egyaránt.“

A testvérek, rokonok ismertetésénél bevezető kérdés lehet: Ki kísért fel az iskolába, Pista? .. Van-e még édes anyádnak több gyermeke is?.. Ezek fiam a te testvéreid. Mi a neve mindnyájunk anyjának ? (magyar haza). Ennek a mi magyar hazánknak még rajtunk kívül sok, igen sok gyermeke van, akik nekünk mind testvéreink. Testvéreknek szabad-e verekedni? . . . haragudni egymásra? . . Nem bizony gyermekeim, mindnyájunknak szeretnünk kell egymást. Tanulnunk . . később dolgoznunk kell szorgalmasan, csak így lehetünk jó és hasznos gyermekei hazánknak. Vers:

„Mindnyájan testvérek vagyunk,

Úgy szép, hogy ha összetartunk,

A szép testvéri szeretet,

Ébreszti a honszerelmet*.

A jó és rossz gyermek tárgyalása: Ha ide figyeltek, elmondok nektek egy szép kis történetet: Két gyermeke volt egy anyának, a 8 éves Laci s a hét éves Kálmán, Kálmán engedelmes jó fiú volt, mindeuben segített anyjának. — Laci nem fogadott szót szüleinek, nem hallgatott szavukra. Édes anyjuk nekik is mondott szép történetet a mi magyar hazánkról. Mig Kálmán csak ügy leste anyja szavait, Laci félre állt, valami rossz dolgon törte az eszét. — Műit az idő, a gyermekekből felnőtt emberek lettek. Kálmán kezébe fogta az eke szarvát, szántott, vetett, öreg szülői helyett, kik már akkor nem bírtak dolgozni. Meg is áldotta az Isten, hosszű élettel. — Laci pedig itt hagyta ezt a mi szép magyar hazánkat, itt hagyta szülőit, testvérét elment messze földre. — Meg is büntette ám a jó Isten. Mikor egy nagy vizen akart átmenni, vihar támadt s é a vízbe fulladt. — Ki tudná ezt a szép történetet el