Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Memento: Utazás magunk körül
95 sem nem kívánatos, sem nem elégséges az, hogy csupán az érdek és a függés kapcsolja a tanítót egyházához, hanem szükséges, hogy a ráruházott kötelezettséggel arányban álljon a neki adott jog. Ezen felfogásból indulva ki, szerencsésen megtalálták az összekötő szálat abban, hogy a tanítóknak jogát biztosították az egyház alkotmányos életének egész vonalán végig. — Igaz, hogy a tanítók számarányához viszonyítva ez a képviseltetési jog nagyon mostohán lett megállapítva, de az is igaz, hogy még ez a kevés jog is, csak bizonyos fokig van meg a gyakorlatban. Tagjai lettünk az egyházközségi közgyűlésnek és az egyháztanácsnak. Minden egyházmegyei tanítóegyesületnek joga van egy képviselőt küldeni az egyházmegyei gyűlésre. A 400—500 tagot szmláló egyházkerületi tanítói kar képviselőt küld az egyházker. gyűlésre, és itt a gyakorlatban véget ér a tanítók joga. Pedig a zsinati törvények megalkotói következetesek voltak, mert megadták a képviseltetési jogot mindvégig, meg még a zsinatra is, és mégis az egyetemes gyűlésre be nem juthat soha egy tanítóképviselő sem. Miért ? ! Igaz, hogy az egyház alkotmányunk 114. §-nak p), pontja nem mondja ki határozottan, hogy tanító is küldendő az egyetemes gyűlésre, de hogy nem is zárt ki bennünket, azt világosan bizonyítja a p) pontnak ezen kitétele : „fele a lelkészek, fele azok sorából választatik, akik nem lelkészek“. Tehát kiküldhetők volnánk, ha egyházkerületünk érdemesnek tartana bennünket ilyen nagy megtiszteltetésre. — De a dolog már úgy áll, hogy a mig a sorok betűje egész világosan kijelöli azt, amihez jogunk van, addig gyakorolhatjuk jogainkat, de amidőn a j°g gyakorlása nincs betűvel biztosítva, de határozottan benne van az értelemben, akkor az már figyelmen kívül hagyatik, és mindig a mi hátrányunkra lesz magyarázva. Még feltevésnek is képtelenség, hogy megadassák a képviseltetési jog fel az egyházkerületre, meg a zsinatra, de ne adatott volna meg közben az egyetemes gyűlésre. Egyházi alkotmányunkban biztosított ezen kevés jogot is örömmel és megnyugvással fogadtuk annak idején Örömmel fogadtuk első sorban azért, mert azt reméltük, hogy helyzetünk az egyházban meg fog változni. Mert hittük, hogy egyházhatóságaink nem fognak ezentúl is mindenben rólunk és nélkülünk határozni. Örömmel fogadtuk, mert nem tartottuk a protestáns szabadelvüséggel összeegyeztethető- nek azt a helyzetet, hogy a lutheránus egyház, a közdolgok intézéséből kirekesszen egy egész osztályt, a tanítói kart. — Örömmel fogadtuk tehát a keveset is, mert azt hittük, hogy az mind a mienk és ime a gyakorlat megmutatta, hogy a mienk, de csak bizonyos fokig. Pedig ennek a bizonyos fokig való jog gyakorlatnak is megvannak a maga hátrányai nemcsak mi ránk tanítókra, de többé- kevésbbé a magas testületre is, amely nem fogad bennünket kebelébe. íme egy példa: Az 1906. évi egyetemes gyűlés, a jogügyi bi
