Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Memento: Utazás magunk körül
94 Gy. Az Isten Iránti szeretet. T. Olvassátok el most már a Kis Kátéból a III. parancsolat magyarázatát ! Gy. (Elolvassa). T. Tanuljátok meg jól e magyarázatot a kvetkező vallástani órára. Pap Ferenc, ev. tanító. Utazás magunk körül. Irta: Memento. (Folytatás.) Több alkalommal halottam a kijelentést, hogy : lutheránus tanítói kar nincs úgy össre forrva egy házával, mint a hogyan, az egyház érdeke szempotjából, az kívánatos volna. Hogy ennyiben állhat meg ez a kijelentés, azt ez alkalommal nem keresem, hooan veszem a doigot úgy amint adva van. hogy nincs oly mértékben össze forrva mint kellene, de ebben az esetben, legyen szabad felvetnem a kérdést, hogy mi okozza hát ezt az állítólagos, vagy tényleg tapasztalt külön állást? A felelet könnyű. Ha tényleg nincs olyan mértékben össze forrva mint kívánatos volna, úgy annak oka első sorban, nem a tanítói karban, aki a legmosto- hábbb viszonyok között is hiven és kitartással munkálta egyházunk tanügyét, hanem talán intézményeinkben, talán a tanítókkal szemben követett eljárásban keresendő és található meg, mert örök igazság az jó uraim, hogy nem az erő, és nem a hatalom, hanem egyedül a szeretet, a méltányos is igazságos elbánás az, amely hűséget szül, és szeretet nemz. Az 1891—93-ban megalkotott zsinati törvények életbelépése előtt, a lutheránus tanítói karnak, úgyszólván csak annyi köze volt egyházához, hogy attól hivta fizetését, az rakta rá az illetékes terheket, és esestleg, annak nevében csapatott el stb. — Egy szóval, a kötelesség teljesítés volt az egyedüli joga, és egyéb semmi. Az egyház csak kenyéradója és birája volt a tanítónak. Akár a legmélyebb vallásos meggyőződés, akár a legtisztább vallásos meggyőződés, akár a legtisztább hithűség, akár a lángoló hivatás szeretet, akár pedig a mindennapi kenyér megszerzése utáni vágy, a megélhetés nehéz gondja hozott valakit a tanítói pályára, csak két dolog : az érdek és a függés vagy félelem kötötte egyházához. A zsinat többsége, dicsérendő bölcsességgel megértette azt, hogy épen az egyház jövője szempontjából ezen két kapocsnak ilyen alakban való fenntartása, sem nem kívánatos, sem nem elégséges. Mert
