Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 7-8. szám - Kárpáti Sándor: Magyar korálok

181

Jézus életemnek. (66 sz ) *)

Jézus én bizodalmán. (57. sz.)

Jézus, Istennek báránya. (68.)

rki bű- | nős lelkemetl Jézus’ |_aki bűnös lelkem] (69-)

Jézus, sebeidnek mélye. (73.)

Jézust el nem bocsátom. (75)

Kegyes Jézus, itt vagyunk. (75)

Készíted magad, kedves lélek. (81.)

[

Is-tG n~I

az Úr I akarÍa> (93.)

Mennynek, földnek teremtöje. (99.)

Minden ember csak halandó. (105.)

Mint a szép hű—vös patakra. (108.)

Óh én bü nős jaj! mit tegyek. (115.)

Teljes minden éltemben. (131.)

Te, világ szép ékessége. (136.)

Uram rosszul cselekedtem. (142)

Az egyetemes é. ü. biz. dallamgyüjteményében zeneileg átdolgozott dallamok is vannak. Az átdolgozás kétféleképen történt: 1. az eredetileg felütéses dallamot (szövegét hangsúlyosnak minősítve) egyszerűen leütéssel kezdték. Ez könnyű volt s elfogadtható, sőt hellyel — közel szép azon énekeknél, melyeknek beosztása, illetőleg szótagszáma soron- kint 8 — 8, 8—7, de nem mindenütt sikerült.

2. Olyképen történt az átdolgozás, hogy az első szótagot zeneileg kétszer oly hosszúnak vették s így hozták ki az első ütemben a teljes 4/4-et. Ezt az eljárást találjuk a ref. énekgyüjteményben.

Az előbbi módon átalakultak az alábbi dallamok:

(D. 7.) A próféták megmondották (jó, de dallama a kevésbbé Ismertek és szépek közé tartozik).

(D. 8. A pünkösdnek jeles napján (ugyanolyan)

(D. 23.) Dicsértessék Uram (mint az előbbi).

(D. 28.) Elég immár) .

(D. 31.) Előtted állok) (kevésbbé jók).

(D. 35/b.) Erős várunk nekünk . . . Ezt kár hangsúlyozva erőltetni ; Luther dallama szebb, erőteljesebb).

(D. 37.) Ez esztendőt megáldjad (a legkevésbbé sikerültek közé tartozik).

(D. 65.) Jer temessük el a testet (az eredeti szép dallamot az új beosztás egészen eltorzítja s azért határozottan rossz).

D. 78.) Jövel, Szentlélek, Úristen (elfogadható).

(D. 97.) Már elmegyek az örömbe (így is bátran elhagyható).

*) Ennek van egy másik változata: «Az Úr gondot visel« (Jézus életemnek — Jesu, meine Freude. Altdörfer Chk. 145. sz.), amelynek dallama igen szép. A svájci ref. énekeskönyv (187. sz.) a II. rész első sorát nélkül közli s igy az ének mindvégig leütéses.