Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - Krug Lajos: A szociálizmus és az egyház védekezése annak túltengése ellen
7tí előtt az iskolát jelölöm meg. Az iskola az egyháznak veteményes kertje. Ezen axiómát a nagyközönség hallgatagon tudomásul veszi s aztán nem törődik vele többet. S igy idővel üres frázissá lett, mint annyi más, ez az igazság is s azért a gyakorlatban nem igen érezhető ezen igazságnak termékenyítő hatása. — Az a tény, hogy felekezeti iskolának fentartója az egyház t hogy ellenőrzi az iskolát s őrködik a felett is, hogy ott a vallás kijelölt anyaga teljes terjedelmében taníttassék : egy maga még nem avatja fel a gyermeknövendéket egyházának és a kőének megbízható harcosává! Ne méltóztassék félreérteni, de én mindezt kevésnek tartom s nyilt őszinteséggel vallom, hogy az iskolának fentebb vázolt működése igen korlátolt s hogy tágítani kell rajta és pedig sürgősen ! Ne zárjuk el az iskolát, szinte aggodé gonddal, ez új tanok előtt! Sőt inkább! Tárjuk ki a kapukat és mutassuk be őket növendékeinknek, de az egyház engesztelő színében, a Krisztus szerető szivén át. Vegyük ki jó eleve az undok szörny szájából a halálos der- medést okozó méregfogakat ; mutassuk be a hívő, ártatlan gyermekeknek a fenyegető veszedelmet, a rettegett szocíálizmust neki megfelelő, könnyen megérthető és emészthető szellemi táplálék alakjában. Kezdjük a népiskola magasabb osztályaiban, folytassuk a középiskolában és fejezzük be az egyetemen. Foglalkozzunk vele szünet nélkül ! Mert a megszokoitság maga is egyik csökkentője a veszedelemnek. Fejlesszük gyermekeinkben az igazi humanizmus, az általános emberszeretet boldogító érzetét, erősítsük bennük s nemes önbecsülést s saját személyüknek nevetséges ériék-tulbecsüiését szállítsuk le a kellő niveaura. Mutassuk, be a szocializmus szemnek kedves, de pókhálós köntösét, mutassunk rá csúnya önzés sugallta tételeire s képesítsük arra, hogy a köznek saját céljait mindenkor szívesen alárendelje. Az életből vett példáink meggyőző erejűek tegyenek. Mert ne felejtsük: ha bizonyítani nem tudunk, hitelünket veszítjük. A még kidolgozásra váró példák gazdag tárházával küzdjünk a kommunismus, a vallástalanság, a család szentségét bemocskoló törekvések vadul tajtékzó áramlatai ellen. Mutassunk rá az álpróféták közönséges, sok helyütt szemérmetlenül jelenkező árulásaira, önzéseire, csalásaira. Éreztessük gyermekeinkkel szüntelen, hogy csak a mi tanaink igazságával boldogulhat, az életben s hogy azok nélkül, vitorla vesztett sajkaként, hányódnék az élet hullámain s hogy csakhamar martalékául esnék a rája leselkedő gonosznak, mely csak romlását akarja. Legyen tehát felvértezve, hogy a tévtanok káprázatos mezébe bujtatott csábító meg ne lephesse és meg ne ejtse. Hadd érezze állandóan, botlása esetén, az ár őrjítő nagyságát s a vele járó szomorú következményeket! Hisz hitének, lelki békéjének teljes elvesztését, önmeghasonlást, kételkedést, mérhetlen boldogtalanságot, kétségbeesést s végül megsemmisülést jelentene eltévelyedése Hát érdemes ezért az igazság útjáról letérni, hogy ismeretlen fantomok után nyargaljunk! Bizonyára nem!! A vallásoktatás keretébe igen szépen beleilleszthető mindez, de
