Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - Krug Lajos: A szociálizmus és az egyház védekezése annak túltengése ellen
75 után emberek és emberek közt mindinkább. Ha felismertük a bajt, könnyű már annak gyógyítása. Hazánkban a szociálizmus sohasem szántott volna mélyebb barázdákat, ha a törvényhozó testület a bajt okozó elő föl tétel bölcs felismerése után, a bajt beszüntető törvények alkotásáról, idejében gondoskodott volna. Tudjuk, hogy a latifundiumok keletkezése és fenntartása a mezőgazdasági proletáriatusnak legkegyetlenebb ellensége. Hazánkban is azért a mezőgazdasági proletáriátus nem annyira a mezei munkások, mint inkább a kisgazdák soraiból kerül ki. — A kath, egyházfők aránytalan nagy földbirtokai, a Palla- vieiniek, Károlyiak, Fesztetichek, Eszterházyak, Wenkheimok stb. fejedelemséggel felérő uradalmai ólomsulyként nehezednek a lélekzeni akaró kis gazdaközönségre. Micsoda változás, új élet, új vállalkozó szellem, ha a holt kéz lekötött birtoka acélabroncsa szétpattanna! Ha az uradalmak parcelláznának, ha a szaporodó nép terjeszkedhetne ! S nem kellene hozzá más, csak egy kis adag szeretet, jóindulat a föld göröngyéhez vérző szívvel tapadó néphez! Sok kis gazdának, zsellérnek, van egy kis heverő pénze, de nem juthat földhöz, bár a föld árát szívesen megfizetné és e miatt keseredik el s azért lesz szocíálistává. De ez nem az egyházdolga, ezen a törvényhozó testület segíthetne könnyű szerrel. Csak mernie kell! Döntse halomra az ósdi, a haladás törvényeivel számolni nem akaró, vagy nem tudó felfogás bagolyvárait, — nyúljon bele á darázsfészekbe s ne ijedjen meg a szúrás okozta pillanatnyi fájdalomtól és lecsendesedik a felajzotl zaj haragja és mi hamar, ha előbb a nép milliói csendesedtek le ! Nyugat-Európa kulturállamainak viszonyai a mieinkkel össze nem hasonlíthatók, jóllehet a fidei commisz rendszere ott is fojtogatja a mező- gazdasági proletáriátust, a baj főokául, iparállamok lévén — aláren- deltebb kelyzeténél fogva tehát nem ez tekinthető. S szanálása nézetem szerint ott épen azért még sokkal nehezebb, mint nálunk. — A közös veszedelem nyugtalanító érzete csakhamar sorompóba állitotta, legelsőbben Németországban a megfenyegetett elemeket. Itt különösen az egyház fejt ki dicséretes és lankadatlan ágilitást. Ezért nagy irodalom keletkezett ezen valóban aktuálissá vált kérdésről s most már egy egész új tudós kaszt viszi a szóharcot s nagyon valószínű, sőt igen féiős, hogy a megindúlt eszmeáramlatba, a csupa elméletbe, a sok bölcseségtől cseppegő tanácsba belefulad majd a legegészségesebb eszme, az. t. i.: hogy minden szürke theoriánál ezerszerte többet ér, a dolog végét alaposan megmarkoló egészséges gyakorlat. Azt hiszem tehát, a siker kecsegtető reményével csak úgy veheti fel a küzdelmet az egyház is, ha helyes gyakorlati érzékkel inditja meg az ellenakciót. Az elméletek fegyvere tompa. Igyekezzék tehát az egyház megtalálni azokat a gyakorlati eszközöket, melyekkel a sárkány vetésből felsarjadzott mérges dudvát gyökerestül kiirthatja. De mik lehetnek az egyház győzelmet biztositó fegyverei ? Nem vélek tévedni, ha a magvetésnek legfogékonyabb talajáúl mindenek
