Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - Krug Lajos: A szociálizmus és az egyház védekezése annak túltengése ellen
68 legkegyetlenebb háborújának bekövetkezését és közös védelemre szólítja fel Europa összes népeit a támadásra készülő „sárga veszsdelem* ellen. — Bekövetkezett a mit a látnok uralkodó csathatatlan érzékkel előre megsejtett. A sárga veszedelem első diadalmas kirohanása majdnem halomra döntött egy világbirodalmat s e véres tusa folyamán szinte szemetbántó, rikító fényözönben léptek előtérbe, Oroszország intézményein átszűrve, a teljesen korhadt, bukásra szánt európai, tehát a civilizált társadalom rendjének összes bűnei. Megijedtek a nemesek és jók, de ujongtak az új társadalmi rendnek új prófétái, kik különben a háborúnak legvehemensebb támadói — elvből, — de azért ép oly erőszakos eszközökkel dolgozó, gyilkos kézzel világbékét hirdető nyavalya-terjesztői az emberiségnek, mint amaz. Az Oroszországban vad anarchizmussá fajult szociálizmus elrettentő példája az emberiség erkölcsi téren való fokozatos visszafejlődésének, sülyedésének. Maga a szociálizmus, mint olyan, nem veszedelmes, hisz eredete isteni, forrása a legtisztább, kútfeje maga a tökély: az ur Krisztus. Az első Krisztus-hivök közössége nem is volt más, mint a későbbi ideális szociálisták által keresett társadalmi és valóben ideális új rend, mely első sorban az elnyomottaknak, a szükölkődőknek, az önkény vaskeze alatt görnyedöknek megadta emberi jogait és az isteni békét. Hogy azonban a szegényeket teljesen kielégítő új társadalmi rend a keresztyénség keletkezésekor nem tudott véglegesen kialakulni és megszilárdulni, annak oka,az akkori általánosan ismert, kedvezőtlen történelmi fejlődésben és viszonyokban keresendő. De a legelső kisér- lettől napjainkig nem szünetel az alsóbb néposztályok folytonosan odairányuló törekvése, hogy egy az ő érdekeiket különösen előmozdító új jogrendet teremtsenek maguknak. 1830 óta, vagyis a júliusi revolutiótól fogva a szocializmus a tömegek tudatában oly mély gyökereket vert, hóditása oly nagyarányú, hogy nem vélek tévedni, ha azt állítom, hogy a szociális kérdés még a XX-ik század alkonya előtt az egész emberiség közös kérdésévé erősödik, mellyel tüzetesen foglalkozni minden faktornak kényszer kötelessége leend majd. Az Engel, Marx és más szociálisan gondolgodó elmék által meg- álmodott kommunista alakulat az u. n. nép-, vagy munkás állam volna. Ebben az egyed és a faj fejlődéséről, a testi és szellemi jólétről első sorban az államszövetkezet gondoskodnék, — de az egyed válláról a magánvagyon gondját szerető kézzel leemelné, a tőkegyűjtést egyedeknek külön megtiltaná, mert elvi álláspontja; hogy az első tulajdon már lopás volt s hogy a polgári társadalom igaz megteremtője az az egyén vala, aki először kerített be magának egy telket és arra azt mondta —: es az enyém! Ezen államélet a szabad szerelem, a közös családi élet tanai szerint rendezkednék be s a gyermekek közös tulajdont képezvén, az állam venné át az egyes családoktól a nevelés gondjait is. — A mostan divó családrendszer szerint minden család egy különálló, független, tetszése
