Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Beyer Theophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
52 mást nem keresve, mint Isten tetszését, ilyenformán gondolkodván: íme az én Istenem engem méltatlan és elkárhozott embert minden én érdemem nélkül, ingyen való kegyelméből megajándékozott Krisztus által és Krisztusban minden kegyesség és üdvösség teljes gazdagságával, úgy hogy immár semmi másra nincs szükségem, mint hogy higy- jem, hogy ez igy van. No hát, ennek az én jó Atyámnak, a ki engem fölös jókkal ingyen elhalmozott, megteszek én is önként szabadon és ingyen mindent, ami neki tetszik és leszek felebarátaim iránt én is kereszt) én, a mint Krisztus irántam lett és nem teszek egyebet, csak a miről tudom, hogy nekik szükséges, hasznos és üdvösséges ; hiszen nékem hitem áltel Krisztusban mindenem meg van bőséggel. — íme így foly a hitből az Isten iránt való szeretet és a szeretetből a szabad szolgálatkész vidám élet, amely ingyen munkálja a felebarát javát. Mert a miként egyik másik embertársunk ínséget lát és ránk szórul, ugyanúgy valánk mi Isten előtt ínségben és úgy szorultunk rá az ő kegyelmére. Azért, amint Isten Krisztus által ingyen segített rajunk, úgy kell nekünk is a test és annak cselekedetei által felebarátainkon segítenünk. Tehát láthatjuk, mily dicső egy élet a keresztyén élet; csak az a sajnos, hogy ma már az egész világon nemcsak, bogy pusztulóban van, hanem már nem is ismerik, sőt nem is hirdetik.“ (343. s. k.l.) Hogy pedig ez az életeszmény, mely Krisztus hű követésében valósul, miként öltsön testet korának viszonyai között, arról Luther ezt mondja: „Én azonban azt tanácslom neked, hogy, ha valami alapítványt teszesz, ha imádkozol és böjtölsz, ne tedd abban a hiedelemben, hogy ezzel magadnak teszesz jót, hanem add oda azt szabadon, hogy mások élvezzék és tedd az ő javokra; ekkor igaz keresztyén vagy. Mi szükség a te fölös avaidra és jó cselekedeteidre telted fegyelmezése és gondozása érdekében? Mikor neked elég a hit, amelyben Isten neked mindent megadott. íme, igy kell Isten javainak egyiktől a másikra átszármazniok és közössé lenniök., hogy ki-ki a maga felebarátja dolgát olybá vegye mint önmagát. Krisztustól származnak azok ránk, mint aki felvett minket a maga életébe, mintha ő volt volna, mint amilyenek mi vagyunk. Belőlünk át kell származniok azokra, akiknek rájok szükségük van egészen olyan módon, hogy nekem még az én hitemet és igazságomat is Isten elé kell állítanom felebarátomért, hogy az ö bűnét betakarjam, magainra vegyem, és úgy tegyek, mintha az az én sajátom volna, egész olyanformán, mint a hogy Krisztus tett velünk mindnyájunkkal. íme az a szeretet teimészete, hogyha az igazi; igazi pedig ott, ahol a hit igazi. Azért tulajdonúja a szent apostol a szeretetnek (I. K. 13. sz.), hogy az nem keresi a maga hasznát, hanem a felebarátét.“ (346. s. k. 1.) Luthernek evangyeliomszerü öntudatából folyt ezen szavai, mily tanulságosak a nevelőre nézve, hogy belőlük megtanulja a nevelésnek főerényét a türelmet a gyermekek iránt és legfőbb bölcseségét is, mely hit és szeretet között van, mely közösség
