Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Beyer Theophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
48 jünk ; mert Isten elé állani és könyörögni, ez kizárólagos papi jog. Úgy vásárolt meg minket Krisztus, hogy mi lelkileg egymás elé állhatunk és könyöröghetünk, mint a hogy a pap testileg a nép elé All és könyörög. Aki azonban Krisztusban nem hisz, annak semmi sem válik javára, annak^minden dolog botránkozására vagyon. Még imádsága sem kedves, nem is hat fel az égbe.“ (333. 1 ) Mindezt Luther röviden foglalja össze : „Királysága által mindeneknek ura (a keresztyén); papsága által Isten hatalmának biztosa (durch Pristertum ist er Gottes mächtig).“ (333. 1.) A keresztyén ember legnagyobb dicsősége és tisztessége az, hogy ö Istennek, Isten pedig neki sajátja. így adja meg azután a keresztyén ember Istennek az őt megillető tiszteletet, mert e világ dolgait nem a maguk elszigeteltségében, hanem Isten gazdag bölcseségének meg- nyilakozásaként ismeri meg s azokba imádattal elmélyed. És vájjon a nevelés nehéz munkáját tekintve, mi volna kívánatosabb mint az, hogy mi imádattól megnyílt szemekkel ép ott ismernők meg Isten gazdag bölcseséget, ahol az a legcsodálatosabb módon megnyilatkozik, a gondjainkra bízott gyermekekben? És vájjon miként tölthetné el lelkünket hivatásbeli munkánkat illetőleg remény, ha csak saját gyenge tehet ségünkben, s nevelési tudásunk azon néhány morzsájában bizakodásuk s nem építhetnénk gyermekeinkért könyörögvén arra. aki örök bölcsességének ad kifejezést az emberek fiaiban. Papi tulajdonokat kell fel öltenünl-, ha tanítványainkat keresztyén személyiségünk által igazi hivatásuk a keresztyén ember szabadságában folytatandó életre neveljük. Luther azért különös súlyt fektet az evangéliumban való oktatás módjára, hogy ez ne legyen holt ismeretek közlése, hanem életet keltsen. „Mindebből pedig az a tanulság, hogy nem elég, Krisztus életét és tettét csak úgy a világba, mint valami históriát és krónikát prédikálni, nem is szólva arról, mikor róla egészen hallgatunk és a mellett az papi jogot és más emberi tételeket és tanokat varrunk a népnek nyakába. Olyanok is sokan vannak akik Krisztust úgy hirdetik s úgy olvasnak róla, hegy egyetlen céljuk szánakozást kelteni felette és ellenszenvet a zsidókkal szemben, avagy más hasonló gyermekes dolgot művelni. Ám a Krisztust nem így kell hirdetni, hanem csak úgy, hogy bennem és benned hitet költsön az s e hit bennünk meg is maradjon. Ily hit pedig úgy támad és marad meg, ha megmondják nekem, miért jött a Krisztus, hogy kell ezzal élni és azt élvezni, amit ö nekem hozott és adott. Ez ismét úgy történik, ha alaposan megmagyarázzák a keresztyén szabadságot, amelyet mi neki köszönhetünk és hogy mi, mint királyok és papok, mely értelemben vagyunk mi minden dolognak urai. És hogy mindez, amit cselekszünk Isten színe előtt kedves legyen és meghallgatásra találjon mint eddig mondottam: (335. 1) — Ezek a nevelési Útmutatások mindenekelőtt az evangélium hivatott hirdetőinek szólnak ugyan, de méltán figyelmet érdemelnek azok részéről is, akik mint keresztyén személyiségek, mint keresztyén, evangélikus tanítók az ifjúság nevelésére hivatottak, A biblia, a keresztény vallás
