Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Simkó Endre: A magyar beszédre, nyelvre való tanításról
ái tía valahol, úgy a nyelv tanításánál kell tiszta képzeteket, fogalmakat nyújtani. Ezt pedig csak szemléltetéssel érthetjük el. Azért is szemléltessünk mindent, A tanítónak magának egész gyűjteményt kell összeállítania úgy, hogy minden új képzethez, forgalomhoz kéznél legyen a megfelelő szemléltetési eszköz is. A tanításnál használjuk a cselekvő (activ) szemléletet is. A cselekvést a tanító maga hajtja végre a tanulók előtt, azután tétesse ugyan azt a növendékekkel is. A tanítás anyaga mindaz az ismeret, ami a gyermekek foglalkozási, szemléltetési körébe esik az iskolában, udvaron, szülei háznál, a faluban s a környéken. Amint a természetrajzi s földrajzi ismeret koncentrikus körökben bővül, úgy bővül a szókincs, a beszéd, a nyelv ismeret is évről évre nagyobb ismeretkörre tágulva. A tanítás kezdetén a családi körből felvett kezdőkkel 3—4 héten át anyanyelvükön beszélgetünk. Csak ezután térünk át a magyar beszédre ; de ez időponttól kezdve a magyar beszéd legyen az uralkodó. Az anyanyelven való beszélgetés csak nagyon ritkán, csak elkerülhetetlen szükség ecetén használandó. Itt-ott kézmozdulatokkal, mimikával is segíthet magán a tanító. A magyar beszéd tanítását kezdjük el egy fülbemászó csengőbongó dalocskával. Ez vágyat és szeretetet fog ébreszteni a magyar beszéd iránt. E dal legyen az út kezdetének jelző táblája, melyre gyakran vissza vissza esik tekintetünk. Azért is jó bekezdőnek a dal, mert az első óráknak vonzóknak érdekkeltöknek s kellemeseknek kell lenniök. Az egyes tanításoknál figyeljünk a következőkre: 1. minden tárgyat lehetőleg a természetben mutassunk be; 2. szembetűnő tárgyakon mutassuk be a tulajdonságokat; 3. állítsuk szembe a hasonlóságokat és az ellentéteket; 4. az új szavakat először a tanító ejtse ki jelentős nyomatékkai, tisztasággal; 5. ezután ejtesse ki magyar gyermekkel; (ha t. i. van ilyen az iskolában;) 6. először a jobb felfogású gyermekek feleljenek ; 7. keveset vegyünk fel egyszerre, de azt alaposan dolgozzuk fel; 8. az új ismeret összefüggésbe hozandó a régivel, vagyis ismételjünk gyakran; 9. a növendékek ne egyszóval feleljenek, hanem határozott, jól s előre megfontolt rövid kérdéseinkre adjanak teljes feleletet; 10. szoktassuk a gyermakeket a lehetőségig folyékony beszélgetésre ; 11. tanításunk minden félórája szellemfejlesztö legyen; 12. a tanító készüljön el különösen kezdetben Írásban is egyes tanításaira, hogy összefoglaló ismétléskor biztos, ismert utón haladjon; 13. itt-ott változtassa a tanító a tanítás alakját, kifejtés helyett leírást, elbeszélést is használhat; 14. az érzelem fejlesztésére minden kínálkozó alkalmat, megfelelő versikéket stb. fel kell használnunk ; 15. a tanító óvakodjék a sablonos kiejtésektől, használja maga is és követelje meg a növendékektől is a természetes beszédmodort, vagyis a helyes magyaros kiejtésre kiváló gondja legyen ; 16. a tanító feltétlen ura legyen az anyagnak, melyet tanítani akar.
