Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 9. szám - Polgár József: Országos evang. tanítóegyesületünk bajai
XIX. évfolyam. SOPRON, 1907. szeptember hó ________9. szám. Ev angélikus Népiskola. Nevelés- és oktatásügyi havi folyóirat. Megjelenik — a nagy szünidő kivételével — minden hó elején. Felelős szerkesztő és kiadó: Papp József. Ffimunkatárs: Krúg Lajos. Országos evang. tanítóegyesületünk bajai. — Véleményes javaslat. — Mélyen tisztelt kerületi tanitóegyesületi gyűlés ! Nagyrabecsült és érdemdús elnök úrunk által felszolíttattam vajúdó orsz. evang. tanítóegyesületünk lábraállítása ügyében jelen gyűlés elé véleményes javaslattal járulni. Kötelességszerüen engedve a felhívásnak azt a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Tanulságul a jövőre nézve, de még inkább orsz. egyesületünk válságos helyzetének tisztázása végett szabadjon egy kis visszatekintést tennem a múltba, az eddig történtekre nézve. A millenium évében az országos evang. tanítóság, tudvalevőleg, nagy lelkesedés között mondotta ki egy orsz. ág. h. ev. tanítóegyesület szükségességét, az akkor egybegyült alakuló gyűlésen. Ebbéli véleményét pedig oly hatalmas okok és érvekkel támogatta, hogy azok szinte megdönthetetleneknek mutatkoztak. A felmerült eszme megvalósítása érdekében, az általános lelkesedés hatása alatt, sorompóba léptek evang. tanítóságunk legjobbjai és örömtelt szívvel néztek a reményteljes jövő elé, azon édes és erős meggyőződésben, hogy evang. tanítóságunk rég óhajtott vágya, szivének titkos óhaja, íme a beteljesülés stádiumába jutott. Sorompóba léptek az ügy érdekében evang. tanítóságunk bő tapasztalatu és érdemekben megőszült nesztorai is nem a maguk érdekében, mert ők már megvették volt kenyerük javát s ez újabb intézménytől magukra nézve úgyszólván már alig várhattak valamit, hanem tették ezt igenis az ifjabb nemzedék érdekében, a kiket ez viszont a biztos és elmeradhatlan siker valódi és megdönthetien zálogaiul tekintett; köztük egy Péterfy Sándor kinek nevéről kalaplevéve tisztelettel kell megemlékeznünk s nevét az áhitat es hála bizonyos nemével kell kiejtenünk, ki azon időben örömrepesve igy kiálltott fel; „Hálát adok Istenemnek, hogy ezt a szép napot megengedte érnem, most már nyugodtan halhatok meg.“
