Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Beyer Teophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
14 kesítsük. Mert mi, akik a keresztyén ifjúság nevelésére vagyunk hivatva, magasabb eszményre nem törekedhetünk, mint arra, hogy a gondjainkra bízott ifjúság az élet küzdterére lépve istenadta hivatásában keresztyén voltát tetteivel is bebizonyítsa. A nevelésnek tárgya az ember. A nevelésnek feladata általánosságban szólva: a gyermeket azzá nevelni, ami emberi hivatása. Amily különbözőképen alakulhatnak azért a nézetek az embernek hivatásáról, Olyan különböző lehet a nevelés céljának és ezzel menetének is meghatározása. Tárgyunk megválasztása kizárja, hogy az ember hivatásáról kialakult különböző nézetekkel foglalkozzunk, ami feladatunk csak az Luthernek idevonatkozó nézetét ismertetni. Luther már magában a tárgyalásunk alapját képező irat címében: „A keresztyén ember szabadságáról“ kijelenti, hogy az ember hivatása az, hogy keresztyén legyen és keresztyénségét szabadsága által beigazolja. Az iratnak történeti keletkezését bővebben tárgyalni nem lehet itt feladatunk. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy az a 95 tétel által felidézett küzdelmek, különösen a pápakezdeményezésére Lutherrel folytatott alkuldozások következtében keletkezett, mely alkudozások Luthert a lipcsei vitában nyert benyomásokkal egyetemben arról győzték meg, hogy Róma uralma alatt a keresztyén en.ber, kit a hierarchikus egyház sokféle egyházi rendeletéivel és a külső életre vonatkozó szabályaival rabságban tartott, szabad fejlődésében meg van akadályozva s ezáltal viszonya Istenéhez is elfajult. Ezért kimutatja iratában, melyet a pápának is megküldött, hogy az embernek joga van a vallási és erkölcsi élet terén személyes szabadságra és hogy ezt a szabadságot épen a keresztyénségnek kell biztosítania. De meg kell emlékeznünk egy másik ellentétről is, amely Luthernek erre az iratára nem gyakorolt ugyan közvetlen befolyást, de az erkölcsi szabadságot komolyan veszélyeztette; az akkortájt hatalmas virágzásnak indult humanistikus törekvésekről és ezáltal megújult világ- és élet- nézetről, a pogány művészetek és irodalom feléledésével felujult régi korba való bámulattól elfogult elmélyedésnek szülöttéről. Mig a római hierarchia gyámsága és szolgasága alatt álló egyszerű keresztyén szabadsága teljesen kétséges vala, addig ama humanistikus felszabadulás az eddigi tekintélyek alól a szabadságot szabadossággá változtatá. Luther irata »A kér. ember szabadságáról« ily viszonyok között mentő tettnek tekinthető és ezt a menlő erejét minden időben úgy a szabadságnak szolgaisággá való változtatása, valamint az igazi szabadságnak szabadossággá, féktelenséggé való elfajulása ellenében érvényesi- teni kötelességünk. Ez az ereje Luthernek sajátlagos, az ember lényegét találó, saját élő tapasztalásain nyugvó s azért józan Ítéletében rejlik. Luther tapasztalatai, az Isten igéjével való kölcsönhatásból eredtek. Az ember-
