Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Tárca
160 nagyobb rémületbe ejtett, mint évekkel ezelőtt a bukás fenyegető veszedelme. Amellett majd innen, majd onnan ütötte meg fülemet valami kellemetlen ítélet. Elképzeltem, mennyi roszat beszélhet felőlem a világ. Sok töprenkedés után, — bár a vallásosságra semmit se adtam, — elmentem a papunkhoz és meggyóntam neki. Ez az igazán jámbor lelkületű, kegyes férfiú, azt a tanácsot adta, hogy javíttassam ki az idők zivatarai által már nagyon megviselt templomunkat s adakozzam na. gyobb összeget azon alaphoz, amelyet ö kegyes célokra már gyűjtött, akkor ő majd feloldoz. Megtettem. A templomot kicsinosítottam, toronyórát is szereztem, a kegyes célú tőkét megkétszereztem s mindezekért az Ígéret szerint bünbocsánatot nyertem. De lelkemben nem éreztem semmi üdvös változást. Félelem és aggodalom fogott el minduntalan. Úgy tetszett, mintha veszedelem környékezne minden oldalról. Tudtam, hogy sokan vannak, kit átkok közt ejtik ki nevemet és rettegtem megkínzott embertársaim boszujától. Ez a lelki állapot arról győzött meg, hogy a vallás malasztja, a bünbocsánat, az isteni vigasztalás nem egyéb merő képzelgésnél, üres beszéd az, melynek a valóságban semmi jótékony hatása a lélekre nincs. Elidegenedtem a vallástól teljesen. Már azon a ponton állottam, hogy visszatérek a könnyelműség útjára, lélekemésztő gondjaimat, kinos aggodalmaimat az örömök mámorába, a gyönyörök poharába fulasztom. Ilyen kedély állapottal találkoztam oly véletlenül a tanító úrral. Azt hiszem, szivem mélyéből hiszem, hogy a gondviselés hozta önt utamba megvilágositani elmémet a felől, hogy mit mulasztottam el. Hiszen nem a bűn meg- utálása vitt engem a jó cselekedetekre, áldozatokra, hanem a büntetés félelme. A tanító úr fejtegetései azonban eloszlatták lelkem borúját, felnyitották szemeimet s arra a visszavonhatlanul szilárd eltökélésre vezettek, miszerint a mai naptól fogva a szeretet lesz vezérem mindenekben s Isten törvényei szerint élek. Nem azért, hogy keblem lidércnyomásától szabadulja, mivel érzem, hogy gyötrő ördögeim már is szétfutottak, mintha tömjénszagot éreznének, hanem mert .... tudom hogy ezen az utón feltalálom lelkem mennyországát. Mai naptól fogva az lesz egyik főtörekvésem, hogy minden felebarátom, akinek sorsa csak némileg is akaratomtól függ, jóindulatú tanácsadóját, vezérét és saját önösségem elleniben is erős védelmezőjét lássa bennem s oly bizo- dalommal legyen irántam, mint a gyermek az ő édes apja iránt. Érzem, hogy a gondviselés meg akarván menteni telkemet a pusztulástól szerető karjára vett és ez az érzés ellenállhatlanul ösztönöz arra, hogy őszinte szivei kérjem a tanító urat; legyünk jó barátok! — Felette megtisztel engem ez az óhajtás és hasonló őszinte szivvel kérem, legyünk tehát jó barátok. — Vitánkat befejeztük, de barátságunk a sírig tartson. Búcsúzom kedves barátom, de találkozzunk sokszor. Jó éjszakát! — Úgy legyen. Találkozzunk nagyon sokszor. Isten legyen velünk kedves jó barátom. Szerencsés utat. Jó éjszakát ! Sass János.
