Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Tárca
144 L.: De a jobbágy fiát, úgy tudom, elfogták, Nagy sanyarúságra idegenbe dobták. S úgy katonáskodott tíz, néha több évig, Hagy addig nem látta bánkódó övéit. F.: Igaz, igaz mindez. Tudod-e azonban, Kik által lett szabad a jobbágy e honban ? Nagy és nemeslelkü hazafiak által, Kik egyenlők lettek a pórnak fiával. Wesselényi Miklós, Bezerédj István Már korábban láttak a szemükkel tisztán. Kossuth Lajos pedig — Isten nyugtassa meg — Szabaddá s boldoggá tévé e nemzetet. L.: Mondd csak, hogy van mégis, hogy ezt a szent napot, Melyen a szabadság szépen felviradott, Nem ünnepük sokan, de bújnak előle, S halasztják mindig a másik esztendőre ? F.: Úgy, hogy hálátlanság lakik sziveikben ; Nem fürösztik lelkűk a reményben s hitben. A kenyér és a konc a legelső náluk, Akárhol van aztán elhagyott hazájuk. L.: De mi, ugy-e, pajtás, nem úgy teszünk, mint ők ? A hazaszeretet mi nálunk az intő ? Az serkent, az biztat nagy ünnepet ülni, Lelki harmat által virágként üdülni ? F.: Igazad van, Etel, s legyen is igazad, Mig érez a szived, mig szól az ajakad. Én is véled tartok, én is veled érzek, S gyermeki lélekkel szebb jövőbe nézek. L.; Nézzünk szebb jövőbe, s tekintsünk az égre: Legyen a magyarnak boldog nemzedéke. Jó napját az Isten el ne vegye tőlünk, Szabad és független nép legyen belőlünk ! ft F.: Méltó ez imádság az egek Urához, De a szivem egy szót juttat még a számhoz : Legyünk a hazához hívek, édes Etel, Mig itt minket ápol, és mig nem temet el ! Tóth István.
