Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 5-6. szám - Tárca

hej ti

1

43

T á SR C 1,

_A_ jo'b'bág'y.

— Párbeszéd. —

Leány: Sok, sok szegény ember panaszkodik manap, Nincsen a szájában elég ízes falat.

Se földje, se pénze; a ruhája keskedt; Szükség gyötri nála a lelket, a testet.

Fiú: Jaj, édes barátném, panaszkodni könnyű.

Sokan úgy tanulják csupán azt a könyvbül, Kielégíthetlen „szocilista“ népek A hiszékenyeknek könnyen vetnek lépet.

L.: Mit gondolsz, Lacika, régen is igy volt ez;

Hálátlanságot nyér, a ki veled jót tesz ?

A cseléd s napszámos volt az úr akkor is ? Vár magaslatára fölszáll még a por is?

F.: Nem úgy volt Etelke, mert még 47-ben —

Értsd a múlt századot, megkövetlek szépen — Csak kétféle ember volt széles hazában :

Úr a palotában, pór a kunyhójában.

L. : Tán parasztot értesz ez utóbbi alatt?

F.: Azt, de nem olyat, ki saját földjén halad,

Hanem ki jószággal ötvenkét napszámot Szolgált, húzva-vonva az igát, a jármot.

Ötvenkét napszámot egész esztendőben,

S ha nem: verték rája az ütleget bőven. Száznégyet a gyalog, ha „telkesének hívták, Ha ugyan azt is mind a nevére Írták.

Volt azután zsellér házatlan és házas ;

Fazékja lehetett mázatlan és mázas,

De tizenegy, vagy még öttel toldott napja Rámaradt, ha le nem szolgálta az apja.

Hát a dézsma, mondd csak, miféle csuda volt? Annak járt az, aki misézett és papolt Tavaszi és őszi termés tizedrésze,

Meg ha birkája volt, bora, édes méze.