Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 1. szám - Faluba András: A tanító szociális hivatása az iskolában

11 Gyakran halljuk a régi jó időket emlegetni. Lehet, hogy egyesekre nézve jobbak voltak a mostaniaknál, de általában véve nem. Csak a nép volt akkor elégedettebb, kevesebb igényű mint most. A gyárak olcsónak tetsző, de tulajdonképen drága portékái kiszorítottak mindent, amit a nép azelőtt maga készített. így a házi foglalkozások elhanyagoltattak, a gépek kivették a szegény ember kezéből a munkát. A nép pedig kellő útba­igazítás hiányában más foglalkozás után nem nézett s oly házi iparok is tönkrementek, melyek a gyárak versenye mellett is virágozhattak volna. Amely vidéken a nép még nem hagyott fel a házi iparral, buzdítsuk a répet annak további művelésére, kisérjük meleg érdeklődéssel a kender és lentermelést s az ezzel kapcsolatos szövést, fonást, a gazdasági eszközök­nek házilag való előállítását. Szoktassuk növendékeinket egymás munkájának kölcsönös megbecsülé­sére, arra a köteles tiszteletre, mellyel feljebbvalójának, elöljárójának és az idősebbekkel szemben tartozik Felemlítem még a nép ♦ gyoldalu ruházkodását. Mindennapi esetnek mondható, hogy sok — jómódú — családban is a gyermekek rongyos, foltozatlan, piszkos, rosszúl szabott ruhát viselnek, az asszonyok és leányok csipkés, fodros ruháival szemben. Nagy csapás sok családra a háziasszony tisztátalausága, rendetlensége, a háztartásban, főzésben való járatlansága. Számtalan esetben az asszony ezen hibáiban találjuk meg a gazda iszákos- ságának okát. Tegyünk meg e téren is amit lehet. Ne tűrjünk rongyos, piszkos gyermekeket az iskolában, de dicsérjük meg a foltos ruhában megjelenő tanúló anyjának rendszeretetét. A gyermek a foltot ne tekintés szégyennek. Buzdítsuk a nép leányait arra, hogy tandíjak meg a gépen való varrást, hogy a családban szükséges ruhaféléket maguk állíthassák elő. A varrógép olcsó, a ráfordított költség rövid időn belül megtérül. A már említett szövetkezés szükségességét hirdessük. Ne riadjunk vissza a nehézségektől, az eredménytelensegtől, megérik az a nép lelkében, hogy annak idején a szövetkezet meg lesz valósítható. Ha még a különféle biztosításokra búzdítjuk, gyümölcstermesztésre, méhtenyésztésre szoktatjuk és oktatjuk népünket, nyugodt lehet lelkiisme­retünk, megtettük kötelességünket. De nem folytatom tovább. Nagy mező az melyet meg kellene művel­nünk. Az eredmény pedig nem lesz kielégítő, míg a társadalom jobbjait és a tanítóságot át nem hatja a jó ügy iránti szeretet s míg az egy egésszé nem forraszt bennünket. De csak oly szeretet képes erre, mely nem múló érzés, nem nyáii virág, mely pompás és illatos, de mihelyt az ősz elérkezik, elszáradt kóró lesz, hanem fenyőfa, mely nem hullat lombot az ősz érkezésén, meleg velőfény, melynek sugara nyomán ezer illatos virág fakad. Ha ily nagy szeretettel meg tudjuk valósítani a vasárnapi felolvasásokat, dalosköröket, ifjúsági egyesületeket, a szociális kérdést mi is előbbre vittük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom