Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Vértessy Zoltán: Van-e a tanítónak joga és kötelessége prédikálni?
134 telte az Üdvözítő tanítása pedig ahoz a jogot megadta, hogy az apostol otthon nem létében a gyülekezet egyik Írástudó véne, presby- tere a hívek által megbízott egyházi szolga végezze el az isten igéjének hirdetését a prédikálást. Mert a predikálás nem más mint isten igéjének hirdetése, jobban a Krisztusról való személyes bizonys igtétel. A Krisztusról való személyes bizonyságtétel pedig úgy értendő, hogy a prédikáló szónok, maga is hiszi és vallja azt, amit hirdet, maga is teljesen meg van győződve szónoklata tárgyának igazságáról. E tárgy immár lehet Írott, vagy nyomtatott, maga, vagy más által készített, a fődolog, hogy személyes meggyőződéssé váljon s az egyházi beszéd a prédikáció célját az építést elérje s maradandó hatást gyakoroljon. Az apostol is azt mondja : ,Nem embereknek, hanem Istennek beszédeit mondjuk.“ Soh’se aggódjék tehát szerző, hogy megbotránkoznak a hívek a miatt, mivel ő nyomtatott prédikációt tanult be és nem ,saját fejéből* beszélt, — sőt, ha a hirdetett ige személyes meggyőződésévé vált, bizton merem állítani, hogy maradandó hatást fog elérni. — Annyi bizonyos igaz, hogy jobb tiz sor ige magyarázó beszédet elkésziteni és szabadon előadni, mint százat idegenből átvéve megértés és átérzés nélkül elolvasni, avagy bevágva elharsogtatni. — Ámde ebből nem következik az, hogy a más által készített beszéd (pl, ha a távozó lelkész adna egyet a tanítónak betanulás és elmondás végett:) elpredi- kálása minden esetben elveszti célját, nem következik az, hogy attól ki a homiletika előirt szabályainak megfelelő beszédet ntm tud önerejéből készíteni, megvonjuk a prédikálást, őt az Isten igéjének hirdetésétől eltiltsuk, őt a Krisztus tanulságos példázatainak magyarázására képtelennek nyilvánítsuk, s az ebbéli jogot csupán kiváltságos rendre ruházzuk. Az egyház választotta szolgáknak, de az egyház minden rendű és rangú tagjának joga, sőt hozzátehetem, Istenadta legszentebb joga a predikálás. S midőn az egyház egyik választott szolgája a pap — elfoglaltsága miatt ezt nem teljesítheti a pap legközelebbi munkatársának az egyház másik választotta szolgájának, a tanítónak, joya van az istentiszteletet prédikációval elvégezni. Joga van, mert, 1. Az apostoli iratok és az egyháztörténet bizonysága szerint az első keresztyén gyülekezeteknél az apostol, illetve később episcopus távoztakor az Írás magyaiázást, prédikálást egyik hibuzgó presbyterre egyháztagra bízták. S vájjon kit bízzon meg a lelkész vagy a gyülekezet akkor, midőn lelkipásztora távol van ? Bizonyára azt, aki azt teljesíteni leginkább képes, azt akinek az Írásokban jártasságáról legjobban meg vau győződve, azt aki a templom előcsarnokában az iskolában úgyis már mint másodpredikátor szerepel: a tanítót. Ha tanító tem volna, bizony a szükség arra kényszerítene (a minthogy szórványokban sokszor úgy is van), hogy a legértelmesebbnek Írott, vagy nyomtatott irásmagjrarázatot, prédikációt adok, avval a kérelem
