Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Vértessy Zoltán: Van-e a tanítónak joga és kötelessége prédikálni?
133 ban, miután a lelkészek részére is van a „gyámoldán“ kívül nyugdíjintézet, ezért leghelyesebbnek és legszebbnek tartanám, ha az egész „gyámolda“ ilyen segély egyletté alakítatnék át, a milyennek alakításáról itt szó van. Szükségesnek tartom, hogy minél általánosabban foglalkozzunk a kérdéssel, minél többen szóljanak hozzá itt a nyilvánosság előtt és hogy egyesületeink is megvitassák e fontos ügyet tavaszi gyűléseiken, hogy ez üdvös intézményt, a kér. segélyegyletet minél előbb életbe léptethessük. H. H. Van-e joga, vagy pedig* kötelessége-e a tanítónak prédikálni ? Az „Evangélikus Népiskola“ f. évi 1. számában „A tanító mint kisegítő prédikátor“ cim alatt egy „— ár“-al jelzett ismeretlen mondja el egyéni véleményét a föntebbi kérdésre. Még jó, hogy maga is kijelenti, hogy csak egyéni véleményének akar kifejezést adni, mert ugyancsak helytelen következtésekkel akarja boldogítani tanítóságunkat. Én, ha a szerző, illetve szerkesztő úr megengedi, nem egyéni nézetemnek, hanem egyházunknak a Krisztus evangyéliomából merített közigazságának ősi szokás és gyakorlat folytán törvénnyé lett közfelfogásának akarok kifejezést adni. Szem előtt tartva a szerző munkáját, ennek téves következtetéseit a következő pontokban akarom ezt megvilágositani. Mindenek előtt igaza van szerzőnek abban, hogy ha valamely egyházi dolog elintézésének helyességéről tisztába akarunk jönni, a rég múltba, a gyülekezetek keletkezéséig kell visszamennünk; tekintetbe kell venni azt mondja a régi szokásokat kényszerhelyzeteket s még hozzátehetem a Krisztus tanításait. Úgyde mit tapasztalunk épen a Krisztus fundamentumán felépült, az apostolok által alapított első keresztyén gyülekezeteknél ? Azt, hogy midőn maga az apostol távol volt, igen is megbizott hitbuzgó, irúsiudó egyéneket, kik az apostoli leveleket nemcsak lelolvasták, hanem magyarázták is. Pál apostol azt mondja Timotheusnak : „Amig oda mégy légy figyelmetes az olvasásban, intésben, tanításban“ (I. Tim. IV. 13.). — Az egyházi szolgáknak gyönyörűséges tiszte munkálkodni a beszédben, a tanításban, az Írások magyarázásában a Krisztusnak predikálásában. (Lásd; I. Tim. V. 17; I. Kér. IV. 17.). — A Thessalonikabelieknek igy ir az apostol: „Az Írásnak magyarázatait meg ne utáljátok;“ majd Phil. I. 15—18 szerint örömét fejezi ki, hogy „némelyek szereiéiből prédikálják a Krisztust.“ A régi keresztyén gyülekezeknél bizony a helyzet kényszerűsége megköve-
