Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Faluba András: A tanító szociális hivatása az iskolában
10 a gyermekhez szülője, mint tanítója. Mit tegyen? azt-e amit apjától, anyjától lát, vagy amit tanítójától hall? A másik igen fontos teendőnk az iszákosság elleni küzdelem. Gyenge fegyverekkel, hatalmas ellenséggel állunk szemben, senkitől sem támogatva. Ezzel csak úgy küzdhetünk meg sikeresen, ha a társadalom jobb érzésű elemei egyesülnek ellene s nem fogják közönyösen nézni nehéz küzdelmünket s ami fő, a hivatalos körök sem zárkóznak el annak orvoslásától. Addig is, amig ez bekövetkezik, tegye meg minden tanító a maga helyén kötelességét. Kezdjük az iskolában, folytassuk az életben. Fessük élénk színekkel az iszákosság káros hatását a testre és a lélekre. Ne riadjunk vissza élő példák : iszákos és mértékletes emberek öszzehasonlításától, figyelmeztessük a gyermekeket arra, mint pusztul el az iszákos gazdának testi lelki egészsége után mindene, mily békétlenség uralkodik ott, s örökös perpatvar tanyája az a ház, melynek feje vagy valamely tagja iszákos. Állítsuk a gyermek szemei elé az iszákosságot, mint minden bűnnek forrását, mely börtönbe vagy koldusbotra juttatja az embert. Lássa másfelől a gyermek a józan életű ember vagyonának gyarapodását, családi békességét s azt, hogy az ilyen szavaival s cselekedeteivel mindenkinek becsülését kiérdemli. Szólítsuk fél a gyermekeket, válasszanak: békétlenség, megvetés, börtön, korai sír egyfelől; békesség, jómód, tisztesség, hosszú élet másfelől. Ha ezekot kitartóan, minden alkalmat megragadva tesszük, az eredméy nem fog elmaradni. Egyik igen fontos teendője a tanítónak a babom irtása. Népünk szörnyű módon babonás. Fecskefészekkel gyógyít, gyermekére régi pénzeket, karikákat aggat, hogy a boszorkányoktól védve legyen; a vizet, melyben csecsemőjét füröszti, az ágy alá önti, hogy az jobban aludjék, ismeri a hazajáró lelkeket, napnyugta után tejet nem mér, a jövendőmondókat bűsásan jutalmazza. Így van ez a 20 ik században. A tanító kötelessége ezeket irtani a nép szivéből, kezet fogva a néphez legközelebb állókkal a lelkésszel és a jegyzővel A tanító szoktassa növendékeit arra, hogy keressék, kutassák mindennek okát, küzdjön azok ellen, kik a nép tudatlanságát jövendőmondás, kurnzslás s más effélékkel saját előnyükre fordítják. Figyelmeztessük a népet arra, hogy a betegség gyógyításához csak az érthet a ki azt tanulta. A nép még most sem hisz a ragályos betegség- k létezéseben, nem törődik a tilalommal, a szükséges óvó intézkedéseket nem teljesíti. Midőn ezek ellen küzd a tanító, ne tegye azt a tudatlanság kigúnyolásával, megszégyenítéssel, mert ezek nem nevelő eszközök. Lebegjen szemei előtt az, hogy legtöbb esetben nem a nép az oka saját tudatlanságának, hanem népoktatásunk nyomorúsága és azok a néhány századdal elkésett, a mai kor szellemének hódolni nem akaró, basáskodni vágyó s magukat mégis művelt embereknek tartó egyének, akik azt tartják, hogy a paraszt, a munkás csak süvegeim' tudjon, egyébre nincs szüksége. Ne csodáljuk ezeket, hisz a poloska, a svábbogár a sötétséget kedveli, a paraziták eleme a sötétség. Igenis a testi táplálék mellett szellemire is van szüksége a népnek. Ha mi nem, más nyújtja azt, de rossz iráuyban.
