Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 4. szám - Tárca
118-— Azt mindnyájan tudjuk. Semmi egyéb, mint hogy ezek a gonosz lelkű hamis próféták félre vezették őket. — De viszont azt is tudjuk mindnyájan, hogy az elhintett mag csak ott kel ki, ahol jól előkészített termékeny talajra talál. — Igen és azt a talajt elég jól előkészítette a reformatió libera- lismusa, mely minden korlátot lerombolt, s fölébresztette a határtalan kapzsiságot, mely mohó vággyal kapkod nemcsak vagyon, hanem most már jogok és hatalom után is. — Tekintetes uram, az egyenlőség elve a keresztyénség alapeszméjében, a testvériségben gyökerezik, A protestantismusnak csak annyi érdeme van ezen ejv létrejöttében és fejlődésében, hogy a gon dolkodást felszabadítva a tekintélyek bilincseiből, reávezette azon igazság fölismerésére, miszerint az egyenlőség szükségképeni következménye a testvériségnek, melyet a katholikus ember sem tagadhat, ha csak meg nem tagadja azt, aki az emberiséget testvériségre tanította. — Helyes, elismerem, kedves tanító úr, — de azt már csak nem kívánja tőlem a testvériség, hogy cupa szeretetből a béresemet a szalonba beültessem csibukozni, én pedig a négy ökrös ostorral végig csattogassam az utcát ? — Azt bizonyára nem. Mert minden kétségen kívül bizonyos, hogy jóllehet minden felebarátunk egyenlően szeretett gyermeke a mi mennyei atyánknak, testi és szellemi tulajdonok s az élet körülményei tekintetében ép oly kevéssé vagyunk egyenlők, miként a köznapi életben az egy atya gyermekei se érik el ugyanazon állást, vagyont, rangot, testi és lelki állapotot. Azt azonban már megköveteli a testvériség elve, hogy az emberiség általános haladásának jótéteményeiben aránylagosan részesülhessen az ügyefogyott épen úgy, mint a hatalmas. E tekintetben a társadalom az újabb idő folyama alatt sokat mulasztott. Akiknek sikerült egyéni tulajdonaik és kedvező sors folytán hatalmas állásba jutni, azt hiszik joguk van helyzetük minden előnyeit saját érdekükben kizsákmányolni s a gyengék és ügyefogyottak iránti testvéri kötelességről teljesen megfeledkeztek. Emellett nem vették észre, hogy az általános haladás, felvilágosodás az alsóbb és legalsó néprétegekben is fokozottabb igényeket támasztott, melyeknek jogosultságát amazok, a vagyonosok elismerni vonakodnak. Ebből a helytelen viszonyból fejlődött ki a népben a vagyonos osztály iránti irigység. Ez a termékeny talaj, melyben az önző néplázitók által eltűnteit magvak rohamosan kikeltek és buján tenyésznek. Most aztán ott állunk, hogy a vagyonos osztály fukar önzéssel, makacsul ragaszkodik helyzete előnyeihez, a vagyontalan pedig az ellenkező szélsőségbe téved, hadat izén a világrend másik törvényének, miszerint különböző tulajdonok és körülmények jutottak az egyeseknek osztályrészül, a szó legridegebb értelmében vett, az egyéni szabadságot bilincsbe verő egyenlőséget akarja létrehozni. Mindenik