Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 4. szám - Tárca
119 fél megtagadja az emberi társadalom fentartó elemét, a testvéri szere, tetet. A két szélsőség közti harc az a mozgalom, mit socialismusnak nevezünk. — Ám legyen. Elfogadom a socialismusnak ezt a magyarázatát, bár nekem eddig más véleményem volt felőle, — Hanem a tanító úrnak e fejtegetése nem hogy megdönlené, hanem inkább megerőshi azt az állításomat, miszerint a socialismus áldásait a szabad gondolkodás terjesztőinek köszönhetjük. — Kérem, általánosan ismert és elismert tény az, hogy az ember az ő vele született gyarlóságánál fogva minden, de minden eszme megvalósítása utáni törekvéseiben tulságokba téved. De ebből nem következik, hogy az emberiséget uj eszmékkel gazdagítani, a tökéletesedés utján előbbre indítani nem kell. A maradás elve ellenkezik a Jézus tanításával ! Legyetek tökéletesek. A protestantismus ennek az intésnek felel meg, mikor a gondolkodás és lelkiesmeret szabadságát hirdeti. Ha ez az irány tévutakra tévedt, ha ez a fejlődés korcshajtásokat termett, ezért az eszme zászlótartóját és előharcosát felelősségre vonni nem lehet. — Jó, de azt már csak megkövetelhetjük minden vezértől, hogy a táborában sarjadzó kinövéseknek ura tudjon lenni. A protestáns felekezetek pedig úgy látszik erre nem képesek. Már most mi természetesebb, mint hogy annak a hatalomnak kell a társadalom megmen. tésére sorompóba lépni, amely a tanító úr beismerése szerint is nagyobb hatást, keményebb fegyelmet tud a nép körében gyakorolni. Ezen okból tartom szükségesnek az egyházi hatalom fentartását, ez okból tartom papságunk téritési törekvéseit indokoltaknak, mert azt hiszem, hogy ezt a zabolátlan forrongó elemet csak ez a hatalom képes féken tartani és a társadalmat a felfordulás veszélyétől megszabadítani. — Ne feledjük Főczén úr, hogy amint mondám, a soeialismusban két elem ellentétes irányával kell megküzdeni. A zobolátlanság nemcsak a munkás osztály követelődzésében, hanem egyszermind a vagyonosok kapzsiságában is nyilatkozik. Ez utóbbiakra nézve pedig, a kik közé a tanultak jó része is tartozik, ezt hallottam épen az imént uraságodtól, hogy ezek az egyház tanításait cselekedeteik zsinórmértékéül nem fogadják el. A katholikus egyházi hatalom tehát csak a másik félnek, a tanulatlanoknak megfékezésére szolgálna. Már pedig az bizonyos, hogy ha a két harcoló fél egyikét sikerül bilincsbe verni, a másik fél ronkoncátlankodását pedig nyakló nélkül fejlődni hagyjuk, ebből a működésből békés egyetértés nem származik soha. — Vagyis azt akarja ezzel mondani tanító úr, hogy a társadalmi kérdés megoldásában a vallásnak nincs már szerepe, nincs hivatása. De hát akkor az a tevékenység is, amelyben a tanító úr a lelkész úr vezérkedése mellett működik, teljesen felesleges és céltévesztett buzgalom
