Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 4. szám - Tárca
113 ^ T jk. R € A, Husvét ünnepén. Örüljetek ... itt a szép kikelet Elűzte a zordon, fagyos telet, Hozott magával napsugárt, virágot. S egy ünnepet, mely mindörökké áldott, Ez ünnep oszlat gyászt és bánatot . . . . Az Úr sírjából lm feltámadott! Hát bízzatok, kik küzdtök szent ügyéit, Bár az önző világnak gúnyja sért, Bár az erényt a gazság megtiporja, Az igazság nem hullhat végkép porba ; Eelkes bajnokok bizva bízzatok . . . Az Úr sírjából ím feltámadott! Reméljetek, ha gyász sújt bennetek S a sírba száll kit úgy szerettetek, Ha könnyetek hull a keresztre, sírra, Vigasztaljon a vallás égi Írja; Viszontlátjátok a kedvest amott . . , Az Úr sírjából ím feltámadott! Ne féljetek, bár a rideg halál A pálya végén mindnyájunkra vár, Az enyészetnek nincs rajtunk hatalma, A koporsónak megtört diadalma; Halljátok a húsvéti szózatot . . . Az Úr sírjából ím feltámadott! Örüljelek ... itt a szép kikelet, Elűzte a zordon fagyos telet, Hozott magával napsugárt, virágot, S egy ünnepet, mely mindörökké áldott, Ez ünnep oszlat gyászt és bánatot . . . Az Úr sírjából ím feltámadott! Nagy Lajos
