Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 4. szám - Tárca

114

Életkép.

i.

— Megengedi uraságod, hogy az ablakot leeresszem ?

— Ó kérem, csak tessék.

— Nagyon szeretem a szabad levegőt, különösen ilyen kivételesen szép nyári reggelen, eső után, mikor az pormentes és tele van virágillattal. Aztán ezekben a vasúti kocsiszakaszokban amúgy is oly nehéz szagu fojtott levegő van, hogy alig mer az ember lélekzetet venni.

— Látszik, hogy uraságod nem városi ember.

— Valóban nem. Itt lakom I.órántfán,

— Úgy ? bizonyosan az ottani lutheránus tanító úrhoz van szerencsém, minthogy tudtommal Lórántfán a papon, tanítón és jegyzőn kivül más tanult ember nem lakik.

— Igen, Vidos István.

— Orvendek. Főczén Bálint, birtokos Gáborjánról. Sokszor hallottam már emlegetni a tanító úr gyümölcsös kertjét és mivel én is kedvelem a gyümölcstenyésztést, igazán örülök, hogy a véletlen így összehozott bennünket.

— Szerencsémnek tartom. Kellemes és hálás foglalkozás a kertészet, ha valaki egész idejét, minden gondját annak szentelheti. De én l izony gyakran kénytelen vagyok elhanyagolni fáimat, mert feleségemnek a munkabeosztás szerint más foglalkozása van, nekem pedig egyéb dolgaim néha egész napomat igénybe veszik.

— Nagy feladat a tanítás, az bizonyos, talán semmiféle munka sem oly terhes, mert ez mind a testi, mind a szellemi erőket, a tüdőt, a szivet, az agyat egyformán fárasztja. De csak az iskolai idő alatt. A nyári hónapok nyugalma aztán pótolja némileg a tanítási idő fáradalmait. A tanító urak most egészen gond — hivatalos gondot értve és munka nélkül élnek és átadhatják magukat az édes pihenésnek.

— Nem egészen, tekintetes ur. A tanítónak az iskolai szünidő alatt is van dolga.

— Úgy értem, hogy hivatalos foglalkozása nincs, kivéve a vasárnapi isteni tiszteleteket.

— Amint vesszük. Megparancsolt, kiszabott munka csakugyan nem terhel most bennünket. De akad azért az egyházközségben majd minden napra valami gond, valamely elvégezni való, ami az ember figyelmét és idejét leköti.

— Nem képzelem, miféle dolog lehet az ?

— Például most is épen egyik hívünk ügyében utazom a székvárosba, hogy fiát egy ismerős iparoshoz beszerezzem.

— Szép, szép, de ilyen eset csak nem fordul elő gyakran egy kis községben ?