Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Sass István: Tarlózás XXV.
55 Nem célom a kérdés felvetésével, sem világ felforgató eszméket, sem egyházunk intézményeit sértő elveket hirdetni, mert egyedüli célom az, hogy rámutassak arra a viszás helyzetre, amely a tanítók választása, azok munkakörének meghatározása és az általuk teljesített munka ellenőrzése tekintetében fennáll. Általánosan ismert dolog, hogy egyházaink nagyrésze a tanítóválasztásoknál ügyet sem vet az oklevélre, a legtöbb helyen csak annyiban veszik figyelembe, hogy legyen, mert a tudást, azt maguk a választók akarják elbírálni, és sajátságos, hogy sok esetben nem elé. gesznek meg avval, hogy lássák a tanítót a saját munkakörében, hanem felküldik a szószékre, s hallani látni akarják mint egyházi szónokot. Ez pedig nem helyes, nem jogos és nem méltányos, ez ellen állást kell foglalni az egyházmegyéknek, az egyházkerületnek, a lelkészeknek valamint nekünk tanítóknak egyiránt. Egyházi hatóságaink nem nézhetik ezt hallgatagon, mert ez túl kapás, kijátszása törvényeinknek. A lelkészkarra nézve nem lehet közönyös, nem lehet jelentőség nélküli ezen eljárás, nemcsak azért, mert munkakörébe ütközik, de mert, ha a tanítói választásoknál elő lehet állani ilyen követelésekkel, úgy ez a kinövés nagy hamar lábra kaphat a lelkészválasztásoknál is, amidőn a falusi élelmesség azon óhajtással állhat elő: miután megtörténhetik, hogy a tanító beteg lesz, helyettesíteni kell, tessék felülni az orgonára, mert azt is szeretnénk hallani, hogyan énekel tisztelendő uram. — Én azt hiszem, hogy ezen követelés ellen tiltakozna minden lelkész, pedig a tanítókkal szemben támasztott kívánság semmivel sem jogosultabb mint ez, az egyiket épen úgy tanulni kell, mint a másikat. De állást kell foglalni ezen eljárás ellen nekünk tanítóknak is, mert ha a kényszerhelyzetből kifolyólag helyettesítjük is némelykor a lelkészt a szószéken, azért még próbapredikációt tartatni nincs joga velünk senkinek. A tanítónak a szószéhen akkor van helye, ha predikálótanítói állást tölt be s ha a lelkészt halasztást nem tűrő egyéb hivatalos elfoglaltsága vagy betegsége esetén, tehát mindenkor fontos oknál fogva helyettesileni kellDe a dolog nem igy van és épen azért, mert nem igy van, mondottam fentebb, hogy; célom az, hogy rámutassak a viszás helyzetre, a mely a tanítók választása és munkakörének maghatározása stb. tekintetében fennáll, A gyakorlatban azt látjuk, legalább nálunk egy-két gyülekezet kivételével mindenütt úgy van — hogy minden kettős ünnep délutánján, épen úgy újév délután is, a tanító köteles prédikálni. Ennek a szokásnak az eredetét a lefolyt 28 év alatt én sokat kutattam, de elfogadható magyarázatát ez ideig nem hallottam soha senkitől. — Mert az, hogy a lelkész kifárad az úrvacsora osztáskor és igy délután már nem fun- gálhat, nem elfogadható indokolás. Hát a tanító nem fárad ki a folytonos éneklésben amig az úrvacsora osztás tart, amikor még a hívek folytonos jövésmenése is zavarja többé kevésbbé az éneklést? — De
