Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Zádor Endre: A siketnémákról
39 E szerencsétlenek a siketnémák. Ezeknek az ügyét, szomorú sorsát óhajtanám lefesteni, a természet e mostohái iránt szeretném a szánalmat és érdeklődést felkelteni. Olyan ügy ez, amely minden nemesen érző ember figyelmére érdemes. Hogy pedig ez üggyel foglalkoznunk nemcsak érdemes, hanem úgy emberbaráti, mint nemzetgazdasági szempontból kell is, azt a statisztika szomorú adatai nagyon is igazolják. A legutolsó népszámláláskor hazánkban — eltekintve a társorszá goktól — 22,126 siketnéma találtatott. Megdöbbentő szám ez. Mennyi bánat, mennyi szenvedés, mekkora szerencsétlenség van e számban kifejezve ! És e szám nem pusztán 22 ezer egyén, hanem egyúttal 22 ezer magyar család fájdalmát és szerencsétlenségét jelzi. Gondoljunk csak arra a 22 ezsr anyára, akiknek a kegyetlen sors siketnéma gyermeket adott s akik nem lehetnek boldogok, mert hiszen az anya boldogsága szülöttjének boldogságából áll! Gondoljunk arra, hogy egykor ők is boldogan ölelték keblükre gyermeküket, akibe minden reménységüket, helyezték s képzeljük el azt a leírhatatlan fájdalmat, amellyel észrevették, hogy hasztalan hangzott el altató daluk a kisded bölcsője felett, abbófa szerencsétlen gyermek semmit sem hallott, — hasztalan múlik az idő, hiába lesik, várják szülöttjeik első édes gagyogását: annak ajka meg nem nyílik soha. Valóban szánalomra méltó e sok család. De még százszorta szá- szánadóbbak maguk a siketnémák ! Leírhatatlan az ő szomorú sorsuk! Nekik nem dalol a madár, nem szól a harang, nem zúg az orgona. Szivüket nem vidítja fel, lelkűket nem hatja meg sem az ének, sem a zene, sem az édes anyai szó jóleső, lágy hangja. Mindaz, ami a hangok birodalmába esik s ami nekünk szerencsésebb halandóknak annyi gyönyört, annyi élvezetet nyújt, az rájuk nézve nem létezik. Oly veszteség ez, amely semmivel sem pótolható. S ha a siket- ségnek egyéb következménye sem volna, mint a most felemlített veszteség, akkor is szánalommal kellene e szerencsétlen embertársainkra tekintenünk. Fájdalom, vannak a siketségnek sokkal mélyrehatóbb következményei is. A legsúlyosabb valamennyi között a némaság. A némaság okozati összefüggésben van a siketséggel. A siketség az ok, a némaság az okozat. Aki nem hall, az nem utánozhatja szüleinek, testvéreinek és a környezetében levőknek keszédjéf, az nem tanulhat meg a rendes utón beszélni s azért, ha speciális, a beszédet mesterséges utón tanító intézetbe nem jut; örökre néma marad. Sajnos, jelenleg ez a szomorú sors vár hazánk legtöbb siketjére. Hazánk 16 intézete a jelen tanévben mindössze 1013 siketnémát ment
