Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Zádor Endre: A siketnémákról
40 meg az emberiségnek. A többi, a siketnémáknak a zöme, továbbra is némaságra van kárhoztatva. Már pedig nyelv nélkül nincs miveltség. Azon szerencsétlenek elől tehát, akik szakintézetekbe nem juthatnak, örökre el van zárva a mivelődés lehetősége, mert Ők, kik a beszédet sem nem hallják, sem nem értik, a hallókkal közös iskolába nem járhatnak, ott ismeretekre szert nem tehetnek. Mi lesz az ilyen szerencsétlenből, Istennek képmásából? Állat, emberi alakkal, emberi külsővel biró állat; vagy ha igy kevésbbé lesújtó a definíció : állati életet élő, csupán tenyészéleti működéseket végző emberi külsővel biró lény. Mert mi teszi az embert emberré? Külseje, alakja, testének szerkezete? — Nem. Ha csak a testet néznők, akkor igazat kellene adnunk a görög bölcsnek. Plútónak, aki azt mondá, hogy az ember kétlábú tollatlan állat. Mi hát az, ami az embert a teremtés koronájává teszi ? Az agyunkban székelő isteni szikra: az ész. Van eszünk, tudunk gondolkozni s gondolatainkat ki is tudjuk fejezni; tudunk beszélni, meg tudjuk magunkat értetni artikúlált hangokkal és Írott jelekkel. Az ész, a gondolkodási képesség és a nyelv az, amely minket az állatok fölé emel. Különösen a beszélési képesség által különbözünk a legszembetűnőbben az állatoktól, mert az, értelemnek és a gondolkodási képességnek igen minimális mértékét némely állatnál is fellelhetjük. Igaz ugyan, hogy mi az észt az állatoktól egészen elvitatjuk s hog az állatoknál csak ösztönről beszélünk, a magyar paraszt azonban nem akceptálja a mi felfogásunkat s azt mondja, hogy a lovának meg a kutyájának is van esze. Azt azonban a földkerekség egyetlen parasztja sem állítja, hogy valamelyik állatja beszélni tudna, hogy az ugatás vagy a nyerítés nyelv volna. Azt azonban a köznép is elismeri, hogy a nyelvtudás értékünket, emberi mivoltunkat emeli, hiszen azt tartja a közmondás, hogy ki-ki annyi ember, ahány nyelvet tud. Ha ezek után a tanulatlan siketnémát vizsgáljuk, azt látjuk, kogy neki mindabból, ami az embert igazán emberré teszi, alig jutott valami. Őbenne is megvan ugyan az isteni szikra, az ész, de önmagára hagyatva, képtelen annak kiművelésére. Ő is tud gondolkozni, de goudolatai igen alant járnak, mert hiszen műveletlen agynak csak naiv, primitiv gondolatai lehetnek. A tanulatlan siketnéma képtelen a nemesebb és magasztosabb gondolkodásra. Istenről, vallásról fogalma sincsen; nincs is neki sem vallása» sem Istene. Hiába keresztelték őt meg, a szegény mégis csak pogány maradt j
