Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 12. szám - Egyesületi élet
zánk és egyházunk tanügyét. De, tékihtettel 4ieh§z helyzetünkre, á legmélyebb tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat legyen kegyes oda hatni, hogy ezen évtizedes sérelmeink megszüntettesSt-nek, hogy fizetésünk és nyugdijunk az állami tanítók fizetése és nyugdijával teljesen és minenben egyenlővé tétessék. Mielőtt szavaimat zárnám, arra kérem végetlen jóságú mennyei Atyánkat, tartsa meg, éltesse Nagyméltóságodat, hazánk, égyházunk tanügye, ezen tanügynek munkásai, a mi örömünk és boldogságunkra igen sokáig 1 Apponyi Alpert gróf a kővetkező beszéddel válaszolt: Tisztelt Uraim 1 Annál kevésbbé fogok most terjedelmesen válaszolni t. szónokuk szavaira, mert hiszen csak néhány nap választ el attól az időtől, amikor a tettek terére lépek. A nyugdíj megállapításáról tanácskoztam a pénzügyminiszter úrral, s remélem, hogy a fizetésrendezés, melynek éppen csak a befejezése, utolsó részlete van ki. dolgozás alatt, a napokban a pénzügminiszteriumhoz fog áttétetni. Talán nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összes, felmerült kívánságokat már mostan teljesítsem — bizonyos fokozatokat kell tartani itt is, — annyit azonban mindenesetre fogok tenni, hogy nélkülözésről, nyomorúságról szó se essék többé, hogy a fejlődő nemzeti jólét és az ezzel karöltve járó pénzügyi megerősödésnek gyümölcseit a tanítóság is élvezhesse; abban a reményben teszem ezt, hogy a tanítóság buzdítást fog meríteni ebből arra, hogy a nemzeti öntudat és gondolat terjesztésére fordítsa azt, természetesen szilárd valláserkölcsi alapon. A beszéd végeztével felhangzó éljenek tanusiták, hogy a küldöttségnek minden egyes tagja hálás örömmel vette tudomásul, hogy ime nem sokára mégis csak virrad, s jobbra fordul a tanítóságnak most eléggé nehéz helyzete. Ezután a küldöttség a kultusminiszteriumban felkereste Halász Ferenc miniszteri tanácsost, kinek jóindulatát s pártfogását Szutter Dániel a következő beszédben kérte ki : Méltóságos Uram ! A dunántúli egyházkerületben működő ág. hitv. ev. tanítók képviseletében voltunk bátrak Méltóságod előtt meg, jelenni, hogy kifejezést adjunk egyfelől azon mély tiszteletnek, mely- lyel Móltóságodnak a janitok javát célzó munkálkodása iránt viseltetünk, másfelől, hogy szives támogatását pártfogását- kikérjük azon dolgokra, melyekre vonakozólag alázatos kérelmünket az imént őnagy* méltósága Apponyi Albert, közöl t.-ügyi miniszter úr előtt előadtuk. A felekezeti tanítóság fizetésének javításáért s nyugdíjügyünk rendezéséért esedeztünk, s szabad legyen Méltóságod előtt jeleznem, hogy önagyméltósága a legszebb ígéretekkel bocsátott el bennünket. Nem akarom Méltóságos Uramnak idejét hosszasan igénybe venni azzal, hogy szegényes sorsunkat ismertessem, hogy bizonyítgassam : mikép abból a 800 koronából, — mely napjainkban a felekezeti tanító
