Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - Tárca
27 de a hibát nem lehetett észrevenni. Seregély Sándor uram megtörtén hajtotta fejét két tenyerébe. Grosztola József pedig a számadások lapösszegeit vizsgálta figyelmesen. — Sándor bátyám ! — szólall fel végre biztató hangon — ne sokat törjük a fejünket. Nézze csak, itt a bevételek összegében ebből az egyesből gyöngyén lehet csinálni nullát, ezzel az összeg kerek ezer koronával kevesebb lesz s a pénz megegyezik a számadások maradványával. — De azt már ne tegyük József öcsém ! — Miért ne bátyám. Akik végig nézik a számadást, úgyis csak a lapösszegeket vizsgálják. Sohase jönnek rá a hibára. Pedig ha így adjuk be a számadást, akkor Sándor bátyámnak a hiányt meg kell térítenie, jóllehet meg vagyok győződve, hogy azt nem vette ki a pénztárból. — Nem én öcsém, Isten engem úgy segéljen, egy fillért sem. — Hát akkor micsoda bolondság volna azt megfizetni. Valahol bizonyosan hiba van a számításban, ezt ezzel a kis tollvonással helyre pótoljuk s rendben van minden. Sándor bátyám nyugodt lelkiismerettel alhatik. Csak van bizodalma bennem? Adja ide azt a tollat. — Nem vehetem a lelkemre öcsém, nem vehetem. Vagy a hibát kell megtalálnom, vagy megtéritem a hiányt, ha minden marhám belerí is. — Jól van, bátyám, tegyen a mint jónak látja. De ma már én is belefáradtam. Aludjunk reá egyet. Holnap majd jobb gondolatai lesznek. Jó éjszakát! A kurátor kikiséri hivataltársát, mi alatt ez újra azon erősködik, hogy csak legegyszerűbb volna azzal a kis igazítással helyrehozni a félrebillent egyensúlyt; azután csendes jó éjszakát kívánva gondosan becsukja utána az ajtót, visszaballag a szobába s összecsomagolva rendesen a szétbontott iratokat, gondtelten ül az asztal mellé. — Ezer korona ! mormogja magában kinos sóhajtással. Hova lehetett ez a nagy összeg? Talán valakinek ezer kórona helyett tévedésből ugyanannyi forintot fizetett ki ? de kinek ? kit merjen gyanúba venni? Azzal fedezni hibáját, bogy másnak, becsületes embernek tisztességében kételkedjék, lehetetlen. De hát megfizesse az összeget a sajátjából ? Körülbelől annyi van a szemestói takarékpénztárban, hosszú évek szorgalmának összekupargatott gyümölcse. De ez egyetlen lánya kiházasitására van szánva, kinek vőlegénye van már, szeretik egymást, előre láthatólag boldogok is lesznek. Hajba László már régen könyörög, hadd vigye haza mennyasszonyát s most e miatt megint Isten tudja mikorra kellene halasztani az esküvőt. Pedig egy kézvonással rendben volna minden. Soha senki se veszi azt észre. És teheti nyugodt lelkiismerettel, mert ő nem vett ki a maga számára a pénzből semmit a világon. Mégis csak legjobb lesz a Gosztola József tanácsát követni. De ez mégis csak hamisítás! Istenem, — igy fohász
