Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 1. szám - Tárca

28

kodik — segíts rajtam, mert kísérteibe esem. Eszébe jut, hogy holnap vasárnap lesz, elmegy a templomba, meghallgatja a szent beszédet, ott majd megvilágosul előtte e kinos bizonytalanság s az imában erőt szerez a legűdvösebb elhatározásra. E gondolat valamennyire meg- nyugtatá lelkét s bizalommal, reménnyel tért nyugalomra.

A lelki atya másnap a templomban a Jézus megkisértetéséről beszélt. Seregély Sándor uramnak a biblia azon szavai hatottak mélyen szivébe : „Távozzál tőlem sátán !“ A tiszteletes ur sok érdekes példát hozott fel az emberi életből arra nézve, hogy a sátán mily sokféle alakban igyekszik az embert eltéríteni az egyenes útról. De a jó keresztyén mindannyiszor a Jézus szavaival űzi azt el : „Távozzál

tőlem sátán!“ Tegnap este ő neki is azt mondá a kisértő: Bocsátkozzál alá a mélységbe, nem fogod megütni lábodat a kőben és ő már majdnem hajlandó volt követni a csábitó szavait.

A kurátor elhatározta magát. Nem gyanúsít senkit, nem hamisítja meg a számadást. Hibát követett el emberi gyarlóságból, magára veszi nyugodt lélekkel a bünhödés keresztjét. Megfizeti sajátjából a hiányzó összeget, bármit hozzon a jövő.

Templom után fájdalomtelten bár, mégis megkönnyebbülten kiséri haza családját. Felesége és lánya már útközben aggódva néztek szótlan ajkaira és búba merült arcára. Otthon míg háznépe ünnepi ruháját lerakja, megszólal határozott hangon.

— Holnap bemegyek Szemestóra.

— Mi dolga van édes apám Szemestón ? kérdi a lánya kíváncsian selyem fejkendőjét hajtogatva össze, mig édes anyja megütközve fordul vissza a félig nyitott szekrénytől, hova ruháját készül beakasztani.

— Kihozom a pénzünket a takarékpénztárból — felel az apjuk nem tudva elfojtani egy nehéz, keserves sóhajtást.

Juliska arcán egy pillanatra öröm sugara villant meg. De édes anyja figyelmét nem kerülte el az aggodalom borúja, mely ura homlokán sötétlett s hangjának bár alig észrevehető reszketősében nyilatkozott.

— Valami baj van apjuk ? kérdi szelíd részvéttel közelebb lépve urához.

— Baj van anyjuk, nagy baj, igen nagy baj. Az a pénz nem a mienk 1

— Nem a mienk ? kiált fel az asszony kezeit összecsapva, mig a szegény lányka arcát könyek árja boritá el.

Sándor gazda elmondta röviden az esetet. Felesége s lánya szivettépő zokogásban törtek ki, de egyiknek se jutott eszébe reménykedni a Gosztola József által javasolt módozatban. Hozzá voltak szokva föltétlenül belenyugodni, amit az apa határozott. Oda ültek két felől melléje, miután az fájdalomtól lesújtva a lócán helyet foglalt s vértelen arcát csókolva, homlokát gyengéden simogatva igyekeztek őt mélységes bánatában vigasztalni.