Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 11-12. szám - Tárca

341

hallgatom ám el alkalmi találkozásomkor az édes anyánál sem e tapasztalatom kinyilvánítását és szelid szavakkal történő figyelmeztetésemet anyai kötelességének teljesítésére s mondhatom — nem siker nélkül.

Igaz, hogy találkoznak anyák olyanok, kik nemhogy gyermekük tisztántartását szorgalmaznák, de a maguk megtakarításán is vajmi kevéssé szorgalmatoskodnak. Az ilyenek azután különösen felnőtt leány gyermekük jövőjének mérlegelésénél hallani fogják ama nagy igazságot rejtő közmondást: „Nézd meg az anyját, vedd el a leányát 1“ .... Igazán áll eme közmondás igazsága a tiszta, takarékos anyákra és leányaikra is.

Bándy János.

A gazdag Cser Gábor.*)

„Hogy hívják kelmedet?“ „Gazdag Cser Gábornak.

Vagyok is bővében jó húsnak és bornak.

De mégse szeretem ezt az előnevet,

Mert mikor én sirok, a világ csak nevet“.

„Miért? mondja kelmed!“ „Mert a búk és gondok Emésztik én bennem a velőt és csontot.

Szegény hü hitvesem tíz éve nyom ágyat,

Nem látott azóta soha istenházat“.

„Hát a szép gazdaság, a tagföld, a szőlő?“

Mindannyi az élet öreg fáját őrlő.

Egyik sem ád nyugtot, csak egész nap fáraszt,

Kétség felhőjéből én rám özönt áraszt.

Mást szeretnék én, ha Isten meghallgatna:

Ha házamba nyugtot s egészséget adna.

Mert a vénség mellé ha ezer baj járul,

Az ember is könnyen leesik lábárul.

Szeretnék én sokkal szegényebb is lenni,

Ha kerekem újra meg lehetne kenni.

S inkább lennék szűkén a húsnak és bornak.

Csak hívna a község boldog Cser Gábornak.

Tóth István.

*) Nem költött, de élő alak; Dömsöd községének máig is élő öreg polgára. Ő vette meg árverésen 5 lorintért Pe'iifi születési ágyát. S az ágyat azért nem akarta egykönnyer az 1901-ben ott időző Kéry Gyulának, a Petőfi-társaság küldöttének átadni, mert Cserné, m;1' szélütött beteg, már akkor 10 éve nyomta azt. Az ágy megvétele az én fölfedezésem é’’fa beszélésem folytán azonban sikerült; s ma már a Petőfi-ereklyék között van.