Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - -ár: A gazdasági és ismétlő iskolák bajairól
83 ily fogadtatásban részesültek egyéb újabb eljárások is, mint a filloxera elleni szénkériegezés, az amerikai alanyok alkalmazása stb. Általános tapasztalat szerint azon megrögzött bizalmatlanság uralkodik köznépünkben ez idő szerint még gazdasági és ismétlő isko'ánk iránt is. A köznép úgy gondolkozik, de nemcsak gondolkodik, hanem nyíltan ki is mondja: „Mit? A tanító úr akarja gyermekeinket a gazdaságra tanítani, hisz maga sem ért hozzá ! Hiszen a tanító úrnak vannak a határban a legrosszabb gabonái s már két puskalövésnyiröl a gabona silányságáról minden kis iskolásgyermek könnyen kitalálhatja, melyik a tanító úr földje. Hát tán a mi termésünk is ilyen gyakra legyen a jövőben? Hisz akkor valamennyien tönkre mehetünk!“ Meg aztán a „tanító úr tanítsa meg gyermekeinket, hogyan kelljen szántani? Nevetséges!“ Ezeken kivül hallhatunk még tömérdek ehhez hasonló alap nélküli megjegyzéseket a gazdasági iskolák ellen, melyek ellen most még vajmi kevés haszonnal védekezhetünk ; mert a köznép el nem hiszi, hogy a tanító gabonája silányságának egészen más az oka, mint esetleges gazdasági tudományának fogyatékossága. Az is métlő iskolát meg azért tartják fölöslegesnek, mert do'og időben elvonja a már használható munkaerőt a munkától a nélkül, hogy ennek valami kis haszna látszanék. Ezek azon állítólagos bajai a gazdasági és ismétlő iskoláknak, melyek leküzdésére a tanítónak szívvel-lélekkel törekednie kell, de nem oly érvekkel, melyekkel többet árthatunk, mint használhatunk az ügynek. Mert ha azt akarjuk a köznép előtt bizonyítgatni, hogy az a tanító csakugyan többet ért a gazdasághoz, meg a szántáshoz, mint a falusi gazdaember, hiszen tán tanfolyamot is végzett: ezzel csak szítjuk a bizalmatlanságot ezen intézmény ellen, mely abban nyilvánúl leginkább, hogy a höl a gazdasági iskolát be kell hozni, ott a köznép mindenütt kézzel-lábbal kapálózik az ellen, a helyett, hogy örülne neki, De azt kell megértetnünk a köznéppel, hogy a gazdaság nemcsak földművelésből, hanem az okszerű szőllőszet méhészét, selymészet, fatenyésztés stbből is áll, melyhez a gazda bizony nem igen ért, mert avval nem foglalkozott még ez ideig; míg a tanító igen és pedig sokszor szép sikerrel. Azért én a földmivelésre, illetve gabonanemüek, általában gazdasági termények termesztésére a gazdasági iskolában nem is igen terjeszkedném ki, mivel a földmivelő nép ezeket a gyakorlatban úgy is eltanúlja, sőt ellesi a falvakat környező urodalmakból. hol a gazdasági téren sok mindenféle kísérlet történik s a gazda a magára nézve legkedvezőbb és sajátos viszonyainak legmegfelelőbb s legjövödelmezőbb dolgokat, okulva az eredményen, amúgy is utánozni fogja, mert ahhoz bizodalma van, mely állításom igazságáról bárki és számtalanszor szerezhetett már meggyőződést; hanem a gazdasági iskola foglalkozzék főként a fönt említett gazdasági ágakkal és pedig ezek közül is csak olyanokkal, melyek az illető vidéknek leginkább megfelelnek. De ezt ne a felsőbbség határozza meg, hanem az iskolaszék * *
