Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 3. szám - -ár: A gazdasági és ismétlő iskolák bajairól

84 utján kérdeztessék meg a községi lakosság, hogy a gazdaság melyik ágát óhajtaná iskolájában tanítandónak. Mert ha ezt ő maga határozta meg, több lesz abban a bizalma, melyből kifolyólag több lesz az ered mény is. Azonban nem az általános bizalom megnyerése, de annak gyakorlati közhaszna miatt is, a gazdasági iskolák programmját falusi helyeken egy igen fontos és életbevágó ponttal óhajtanám megtoldani. Ez pedig volna a magyar slöjd, a kézügyesség, vagyis falusiasán a fúrás-faragás mesterségének elsajátítása, melyet a gazdasági iskolák programmjában nem találtam, de a melyek minden falusi gazdának nagyon is szükségesek, hogy csekélyebb dolgokban önmaga tudjon magán segiteni és pedig a mi fő, — azonnal. Az ehhez szükségesek kiállítása nem sokba kerül. Mindössze néhány legszükségesebb faragó eszköz s helyiségül egy kis kamara, de praktikusságánál fogva ez által a gazdasági iskola nagy vonzerőt gyakorolna s így bizalmat ébresztene. Ezen ügyet oly fontosnak tartom, hogy ezzel magáról külön is érdemes volna értekezést tartani. Ezek tehát azon állítólagos bajok, melyeket fenntebb előadott módon vélnék legcélszerűbben orvosolhatni. És most lássuk a tényleges bajokat. Úgy a gazdasági, mint az ismétlő iskolák legnagyobb tényleges baját a fegyelmi eszközök elégtelenségében, sőt mondhatnám teljes hiányában találom Mert a morális fegyelmi eszközökön kívül váljon még miféle fegyelmi eszköz áll a tanító rendelkezésére az ily felnőtt suhancokkal szemben ? Éppen semmi ! Ha csak a botot nem akarjuk ilyennek deklarálni. Ezt pedig a tanító se a maga sem pedig a növendékek jóvoltáért ne használja, mert tiltja a törvény és a humanizmus; de meg ilyen pandur-munkát nem is szeret minden tanító végezni; mi több, az ilyentől undor fogja el. A napilapok is majdnem egyhangúlag egyetlen botütésre darázsfészek módjára képesek felzudulni, melyért az egész botot használó tanítóságot nem mondom, hogy okosan, de tán némileg jogosan titulálják tanbetyároknak. Mondom, hogy csak némileg jogosan, mert egyéb fegyelmi eszköz hiányában súlyosabb esetekben váljon mihez nyúljon az a tanító? S váljon azok a borzas tollú hirlapiró urak, ha véletlenül tanítókká vedlettek volna, vagy vedlenének, hasonló esetekben egyéb fegyelmi eszköz hiányában váljon mihez nyúlnának ? Ezt ők francia könyüdségű elméncséggel nagy bölcsen elhallgatták és elhallgatják ! Mi azonban ezt el nem hallgathatjuk, nekünk e felett könnyedén elsiklanunk nem lehel; nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy úgy a gazdasági, mint az ismétlő iskolába megfelelő fegyelmi eszközök vites­senek be, mert ilyenek nélkül ezen intézmények javarészben céltévesz­tetteknek mondhatók. Ily megfelelő fegyelmi eszköz volna ezen intézmények részére első sorban nemcsak az osztályozási, hanem á buktatást rendszer behozatala

Next

/
Oldalképek
Tartalom