Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 2. szám - A nemzeti nevelés a népiskolában
39 Nemzeti nevelés a népiskolában.*) A világ összes nagy és kis országaiban egyre hatalmasában ural- kodé irányzat: a nemzeti irány. Pl. a német császár tiltakozik az ellen, hogy a német ifjúságot görög és római hőstettekei lelkesítsék, mikor ezt germánhőstettekkel is tehetik. A német pedagógusoknak semmi sem kell, „akármilyen szép is, akármilyen jó isu, ha nem az övéké : ha nem német nemzeti. Csak nálunk „frázis* még és „sovinizmus“ a nemzeti eszme hangoztatása. Pedig éppen nálunk volna szükséges annak a féltékeny megóvása, amikor az állammal szemben egy ellenséges indulatu császárság, idehaza meg az 5-féle nemzetiség mindent elkövet, hogy a nemzeti fejlődésünket gátolja. Nekünk volna okunk és jogunk mindent elkövetni, nemzeti jellegünk ápolására. Nekünk nincs más terünk, mint az iskola. A mi feladatunk az, hogy minálunk mindazokat, amiket az állam egész hatalmának támogatásával igyekeznek megvalósítani, az iskola utján igyekezzünk elérni. Régebben 1000 esztendőn keresztül a magyar családok voltak a nemzeti jellegek fentartói. A patriarkális fészkekben apáról-fiúra „szállt az ének szájrói-szájra“. Már ma oldott kéve a magyar nép. Rétegei szét vannak szórva. Már nincsen „nagyapó“, aki az öregapák és dédapák tetteiről beszéljen. Nézzünk végig csak Budapesten és látunk olyan magyar tömegeket, amelyek még nemrég ott éltek a patriarkális fészekben és ma már minden kapcsolat megszakadt a múlttal, szétszóródnak és ki vannak téve az idegen szellem behatásának. Amit ily módon a társadalmi és a családi élet elmulaszt, az most az iskolára szorul. Vagyis nem elég, ha ma már csak egyéni és társadalmi műveltségre nevel, hanem a nemzeti nevelésnek is fokozottabb mértékben kell megfelelnie. Ennek a célnak nem felel meg az eddigi rendszer, mert az olvasókönyvekből egyegy csatanyertes vagy vesztes alakkal, dicsőséges és dicsöségtelen uralkodók történetével, véres csaták elbeszélésével, nehány hazafias vers és ének betanításával nem érjük el azt a célt, amit magunk elé tűztünk. A mi nemzeti nevelésünknek nemcsak az a célja, hogy aki itt lakik, az a nemzethez valónak tekintse magát ; hanem, hogy a nemzet minden egyes tagjában meg legyenek mindazon külső és belső tulajdonságok, amelyek magyarrá teszik és megkülönböztetik minden más nemzettől. Nem elég az, ha csak magyarok közt lakik és beszélni megtanúlt akár az anyjától, akár nyelvmestertől, ha egyéb semmi tulajdonságá*) A Magyar Tanítók Otthona pedagógiai szakosztályának Ember Károly elnöklete alatt január 16-án tartott vitaestélyén az évi munkatervezetnek a „Nemzeti nevelés a népiskolában“ cimii tétele került sorra. Előadó: Szabó Bugáth László volt, kinek nagyfontosságú előadását, valamint Oldal János hozzászólását mi is jónak láttuk közölni; nagyon kívánatos, hogy az itt felvetett eszmék fölött mindnyájan gondolkodjunk. Szerk.
